A Spirit Színház lelki társulatának tagja. Játszik a Fizikusokban, a Jövőre, veled ugyanittben, és A postás mindig kétszer csenget bemutatójára készül. Gubík Ágival most Bernard Slade darabjáról beszélgettünk. A népszerű, Jövőre veled ugyanitt című dráma kevésbé ismert második folytatását játssza Perjés Jánossal.
– Az első részben Doris és George fiatalok és egy szállodában egymásba szeretnek egy hétvégére, ami nagyon izgató, majd elhatározzák, hogy évente egyszer mindig találkoznak ugyanitt.
– Amíg fiatal ez ember, ennek van egy romantikus hevülete.
– … amikor azonban eltelik 30-35 év, ahogy a második részben, már nem ez a legfontosabb. A két főhős eddigre számos dolgot átélt már. Bánatokat, örömöket, tragédiákat. A kapcsolatuk izgalmasabb, bensőségesebb lett.
– Különösen, hogy ilyen hosszú időn át megmaradt.
– A vonzalmon túl nyilván azért, mert mindkettőjüknek fontos. Az elején elődleges volt a szexualitás. Később azonban más dolgok kerülnek előtérbe. A mindennapokban sok hazugságra, elhallgatásra kényszerülünk. Doris és George viszont teljesen őszinték lehetnek egymáshoz, és ennek nagy varázsa van! Egymással az összes dolgukat, gondjukat teljesen nyíltan megbeszélhetik. Kivételes szabadságot élhetnek meg ebben a kapcsolatban, teljes mértékben átélhetik az önazonosságukat. Például teljesen nyíltan beszélnek az impotenciáról, amivel a idősödő férfiaknak gyakran meg kell küzdeni. De hogy egy másik végletet említsek, azt is meg tudják beszélni, hogy Doris lánya heroinfüggő lett. Nagyon szeretem játszani ezt a szerepet, mert sok színt lehet benne megmutatni.
– Milyen egyéniség Doris?
– Jó humora van. A problémákról öniróniával beszél. Ez fontos, sok nehéz helyzeten átlendít bennünket. A kettősség jól látszik a nézői reakciókból is. A közönség sír és röhög a látottakon. Harsány reakciók és síri csendek váltogatják egymást. Bizonyára azért is ilyen erős a hatás, mert szinte mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Nagyon fontos, hogy egyik hősünk sem egy rossz házasságból menekül ebbe a különös kapcsolatba. Sokat beszélgetnek a házastársaikról, a gyerekeikről, és ez a különös kapcsolat segíti őket elviselni az egész évi hétköznapiságát.
– Vajon hogyan lehet egy ilyen kapcsolattal elszámolni az állandó partner felé?
– Ez persze hűtlenség. De például én mondom el, hogy a férjem is megcsal. George pedig a felesége halála után feleségül vesz egy fiatalabb nőt és gyermekük is születik.
– Ez egy ilyen különös, téren-időn kívüli kapcsolat.
-… és persze mindenki úgy gondolja, hogy neki joga van rá. Viszont zokon vesszük, ha a másik is él efféle szabadsággal. George egyszer azt mondja nekem: megérdemled, mert különleges nő vagy. Nem, felelem, én teljesen hétköznapi csaj vagyok, csak melletted válok különlegessé. Doris úgy fogalmaz: erre a hétvégére várok egész évben.
– Ugyanakkor egy efféle kapcsolatot nagyon veszélyes mindennapivá tenni, mert tejesen elveszhet a lényege.
– Talán lehetne olyan helyzet, amikor a való életben is egymást választhatnák. De találkozásaikkor mindegyikük más életszakaszban vannak. Ezért is tartják meg ebben a formában. Csak a legvégén rúgják föl a régi rítust. Amikor kiderül, hogy Doris halálosan beteg, úgy döntenek, hogy összeházasodnak. A férfi mellette akar lenni élete végén, ápolni akarja. Azért is szeretem ezt a szerepet, mert nem kötődik szorosan egy életkorhoz, és remélhetőleg még akár évekig játszhatom. A megöregedés, a betegségek, a szépség megkopása – mindezt 40-től 70-ig bármilyen életkorunkban megélhetjük.
– Különösen manapság, amikor sok betegség, például a rák gyakran egészen fiatal szervezeteket is megtámad.
– Most éppen 30 éves lányról derült ki az ismeretségi körömben, hogy agydaganata van. Nagy a nyomás az embereken, erős a megfelelési kényszer. Ezért is érzem úgy, hogy nekünk a színészet nagy ajándék, gyógyító, fölszabadító szakma. Esténként mindent kiadhatok magamból, ami bennem van.
– … sőt még azt is, ami nincs benned.
– Büntetlenül lehet bűnözni! Sok dolog van, amiből az életben nagy baj lesz, ha megcsinálom. A színpadon viszont nyugodtan megtehetem.
