Vannak tájegységek és falvak, amelyek kultúrája, története sok ember életében tölt be meghatározó szerepet, még olyanokéban is, akik több száz kilométerre születtek onnan. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon két olyan darabot is bemutatnak, amelynek fókuszában egy-egy ilyen hely áll. Április 18-án a Feketetó című előadás a romániai Negreniben megrendezett vásárok kulturális sokszínűségét idézi fel, míg április 12-én Kalotaszeg titkához kerülhetünk egy kicsit közelebb. A Szerelmünk, Kalotaszeg című darabról Juhász Zsolttal a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjével, az előadás rendező-koreográfusával beszélgettünk.
Miért pont Kalotaszeg került a legújabb darabotok középpontjába?
A címben is benne van, mert „Szerelmünk, Kalotaszeg”. Régi álmunk volt, hogy szülessen egy előadás Kalotaszegről. Szinte adta magát a helyzet, ugyanis egyik táncosunk, Mezei Balázs mérai, tehát Kalotaszeg szülöttje. Méra egy ikonikus faluja Kalotaszegnek, ráadásul Balázs a mérai református lelkész fia. Fontosnak tartottam, hogy egyszer csináljunk egy darabot, ami Balázsból jön, az ő világa. Emellett mindannyiunk számára fontos Kalotaszeg és az erdélyiség. Főleg nekünk, akik a rendszerváltás előtt is éltünk már, amikor még nem lehetett Erdélybe járni. Akkoriban az, hogy az erdélyiekkel bármiféle kapcsolat van, az kuriózumnak számított. Ez a távolság is gerjesztette egyébként azt a különlegességet, misztikumot, ami Erdélyt és azon belül Kalotaszeget körülvette. Egyfajta tündérkert-érzés kapcsolódott hozzá, hiszen nehéz volt kijutni. Kalotaszeg az a tündérkert, amivel mindannyiunknak kapcsolata van.
Mi az a titok szerinted, amitől ilyen sok embernek a szerelme lett Kalotaszeg? Mit tud ez a vidék?
Amióta ezen a darabon dolgozunk, azóta sokat gondolkodunk azon, hogy mi is ez a titok. Mitől különleges, s mitől más ez a helyszín. Mi az, ami például Kós Károlyt annyira odahúzta, hogy nem Kalotaszeg szülöttjeként odaköltözött, és a szülőhazájának tekintette. Ott élte le az életét, amit részben arra szentelt, hogy leírja a kalotaszegi kultúrát. De azon is gondolkodtam, hogy mi az, ami miatt például Bartók Béla komplett kalotaszegi bútorzatot vásárolt a lakásába? Tehát ő is úgy élt, hogy Kalotaszeg a mindennapjainak a része volt… Azt gondolom, Kalotaszeg az a tájegység, amivel még az átlagembernek is kapcsolata van, hiszen szinte mindenki látott már kalotaszegi táncot, hallott kalotaszegi zenét és éneket, ismeri a népművészetet. Ebben talán az is közrejátszhat, hogy erős református vidékről van szó, ami sajátosan tekint a közösségen belül az egyén fontosságára. Amit jól mutat az is, hogy itt is megvolt az a hagyomány, amely szerint a családi vagyon egyetlen gyermekre, rokonra száll tovább. A kalotaszegiek saját maguk is egyfajta mítoszt teremtettek, egyedi módon reprezentálták magukat. Vonzó közeget teremtettek, amihez könnyen kapcsolódunk, vonzódunk, legyen szó zenéről, tárgyi népművészetről, vagy a híres kalotaszegi építészetről.
Az imént Kós Károlyt említetted. Részben az ő írásai ihlették a darabotokat. Hogyan jelennek meg ezek a színpadon?
A Szerelmünk, Kalotaszeget valóban Kós Károly is ihlette, sokat olvastam az írásait, és sokat merítettem belőlük. Azonban konkrét szöveg végül nem kerül be tőle, hiszen a táncok, a zenék és maguk a szituációk is beszédesek. Egyszer csak rá kellett jönnöm, hogy nem kell beleerőltetnem Kós Károlyt a konkrét zenébe, szövegbe, hiszen anélkül is ott van. Maga a darab dramaturgiája közvetíti Kós Károly gondolatait.
Azt olvastam, hogy eredeti adatközlők is megjelennek majd a színpadon, kik lesznek ők?
Az is egy kuriózuma az előadásnak, hogy egy kalotaszegi zenekar fog megjelenni a színpadon, amelynek tagjai híres kalotaszegi zenészek leszármazottjai, akik most a közvetítők. Ők azok, akik a mai napig életvitel szinten magukban hordozzák ezt a csodálatos kultúrát. Még nem volt példa arra a Duna Művészegyüttes életében, hogy adatközlőt hívjunk az előadásunkra, hiszen mi soha nem reprezentáltuk a folklórt a maga valójában. Itt dramaturgiai oka van, mégpedig az, hogy egy felszínes városi Kalotaszeg képből indul az előadás, s onnan próbálunk eljutnia a „mélyebb” Kalotaszegbe. Igazából egy kutatás jelenik meg a színpadon, mint ahogy Kós Károly is kutatta és kereste a lényeget. Az előadás során folyamatosan fejtettünk lefelé a rétegeket, amíg eljön az a pillanat, amikor megtaláljuk azt az egyszerű és nagyszerű csodát, amit ők képviselnek, maguk az adatközlők. Azt valljuk, akkor ismerhetjük meg valóban egy adott tájegység táncait, zenéit, népművészetét, ha találkozunk az adott közeggel, ha személyesen is közünk lesz hozzájuk. Sajnos egyre kevesebb adatközlő él, de a valódi mélységet még mindig a beszélgetések, gyűjtések során lehet megtapasztalni. Ebben a darabban a meghívott zenészek képviselik ezt a különleges mélységet.
Szólistaként Berecz István vesz részt az előadásban. Mi lesz az ő szerepe?
Már hagyománynak számít az együttesünk életében, hogy egy-egy darabhoz vendégművészeket is hívunk, most Berecz Pistire került a sor. Már említettem, hogy a darab úgy fog felépülni, hogy egy városi közegből indulunk. A dramaturgia egyik központi eleme, hogy egy városi, értelmiségi fiatal rácsodálkozik a paraszti kultúrára, konkrétan Kalotaszegre. Valójában Pistiben testesül meg a városi figura. Ő a városi értelmiségi, aki rácsodálkozik Kalotaszegre, és szerelmes lesz a vidékbe és – még egy titkot leleplezve – szerelmes lesz Navratil Andiba, aki énekesként képviseli Kalotaszeget.
Ha neked kellene egy személyes élményt megosztanod Kalotaszeggel kapcsolatban, mi lenne az?
Bár sokat kutattam most Kalotaszeget, többször voltam kint gyűjteni is, mégis egy régi, személyes élmény lenne az, amit megosztanék, mert nagyon-nagyon meghatározó volt az életemben. Egyébként évtizedek óta, amióta komolyabban foglalkozom néptánccal, számtalan próbafolyamatot kezdtem azzal, hogy a táncosoknak elmeséltem ezt az estét. Szegedi vagyok, s a rendszerváltás után közvetlenül a tápéi kocsmában rendeztek egy kalotaszegi bált. Elhozták Kalotaszegről Fodor „Netti” Sándort és zenekarát, és egész éjszaka ők muzsikáltak ott. Olyan zenészek, akik még eredeti adatközlőknek számítottak. Így 30 év távlatából is azt mondhatom, hogy óriási ajándék volt az élettől, hogy fiatalként találkozhattam és egy egész éjszakát végigmulathattam velük. Ez egy olyan találkozás, mint ahogy a darabban a városi fiú rácsodálkozik a kalotaszegi kultúrára. A fiatal fiú első valódi találkozása ezzel a csodálatos világgal.
