„Nagy elismerés a Széchenyi-díj, amely az egész tudományágnak és annak a közösségnek is szól, amelyben az elmúlt több mint negyven évben dolgoztam”
– mondta Bitskey István irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusa, aki a nemzeti ünnepen a Parlamentben Széchenyi-díjat vehetett át.
A 76 éves professzor a régi magyar irodalom, a reneszánsz és a barokk korszak, valamint Pázmány Péter korának, illetve életművének bemutatása területén folytatott nemzetközileg is elismert tudományos kutatói-oktatói pályája, továbbá a debreceni irodalomtudományi képzés magas színvonalához hozzájáruló, széles körű oktatás- és tudományszervező tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.
„Ha valaki egy ilyen szép kitüntetést kap, meg kell emlékeznie azokról a közösségekről, amelyek mögötte álltak a munkájában. A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében kristályosodott ki mindaz, amit később a könyveimben megírtam, de mindig szorosan együttműködtem a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével, különösen annak barokk és reneszánsz osztályával, illetve az egri főiskola is, ahol díszdoktorrá avattak, komoly hatással volt a pályafutásomra”
– emlékezett vissza Bitskey István, aki egriként a hatvanas években került kapcsolatba Debrecennel, ahol az egyetem magyar-történelem szakának hallgatója volt öt évig, majd katonai szolgálatát is a városban töltötte.
Az egyetemi évek alatt alapozta meg azt a tudást, amelyre a későbbiekben szert tett. Miután megkapta diplomáját, az egri főiskolán tanított, majd tudományos ösztöndíjas volt az akadémián, a debreceni egyetemen 1975 óta dolgozik.
A professzor szerencsésnek tartja magát, hogy két nagy felekezet irodalmát is tanulmányozhatta, hiszen az egri érseki főegyházmegyei könyvtárban többnyire a katolikus, a debreceni református kollégiumban pedig a református irodalommal ismerkedett meg.
„Talán ennek is köszönhető, hogy máig erős bennem az ökumenikus szemlélet, és azt hiszem, hogy a mai világban nagy szükség lenne ennek a szemléletnek az erősödésére. A magyar kultúra éppen azért olyan érdekes és annyira szép, mert egyházi szempontból is sokszínű.”
A természettudományok 21. századi előretörése kapcsán szomorúan jegyezte meg, hogy az irodalom jelentősége visszaszorulóban van, ugyanakkor szerinte nem szabad, hogy szembeálljanak egymással az elektronikus felületeken megjelenő szövegek és a nyomtatott írások.
„A kettő kiegészíti egymást, az internet nem helyettesíti az olvasást, adatokat ugyan kereshetünk a világhálón, de a könyvek olvasása egy lassúbb művelet, amely közben gondolkodunk és fejlődik a szókincsünk is”
– mondta a professzor, akinek tizenhat eddig kiadott könyvéből négy külföldön, idegen nyelven – kettő németül, egy-egy olaszul és szlovákul – jelent meg.
„Nem könnyű, de szeretnék lépést tartani a szakirodalommal, több tanulmány megírását is tervezem, a következő generáció tagjainak pedig segíteni akarok abban, hogy doktori fokozatot szerezzenek, habilitáljanak, akadémiai szerepet kapjanak”
– mondta terveiről Bitskey István.
