Párizsi kiállítás a berlini Der Sturm Galéria magyar művészeiből – 1913-1932
A magyar avantgárd művészet egyik legizgalmasabb időszakát bemutató kiállítás nyílik 2018 márciusában Párizsban a Galerie Le Minotaure és a Galerie Alain Le Gaillard szervezésében. A Passuth Krisztina művészettörténész közreműködésével rendezett tárlaton olyan magyar művészek alkotásait láthatja a közönség, akik 1913 és 1932 között a neves berlini Der Sturm galériában mutatták be műveiket.
Ebben az időszakban az európai művészeti élet szerkezetében és működésében egyaránt megváltozott. Míg korábban Párizs számított a művészeti élet vitathatatlan fővárosának, ekkortól egyfajta decentralizálódást figyelhetünk meg: újabb művészeti központok alakulnak ki. Az fiatal művészeket egyre inkább vonzzák ezek az új, Németországban, Közép- és Kelet-Európában vagy éppen Oroszországban létrejövő gócok. A korábbi pusztán és tisztán művészeti formanyelv keresés mellett megjelenik művészi attitűdként a szociális és politikai elköteleződés, mely jelenséget Párizsban idegenkedve fogadnak.
Az avantgárdra jellemző a különböző művészeti ágak összefonódása: a kiállításokat gyakran előadások, irodalmi és kortárs zenei rendezvények kísérik. Az újító szellem és legújabb tendenciák egyik legfontosabb csomópontja a berlini Der Sturm galéria és folyóirat, melynek sokoldalú tulajdonosa, a zenész-zeneszerző-író-kritikus-kiadó-galerista, Herwarth Walden egymagában is megtestesíti korának interdiszciplináris ideálját. Hamarosan a nemzetközi ismertség egyik, szinte kötelező lépcsőfokává válik a Der Sturmban való megjelenés. Az 1910-ben indult Der Sturm folyóirat és az 1912-től működő galéria 1932-ig tartó története tökéletesen ábrázolja a XX. század elején végbemenő művészeti változásokat.
Walden, hogy elhelyezze magát a nemzetközi művészeti térképen, kezdetben a már ismert, expresszionista alkotókat – mint Kokoschka – és a Blaue Reiter tagjait állítja ki, hogy ezután a galéria profilját a legfrissebb irányzatok, a futurizmus és a ’20-as évek elejétől a konstruktivizmus felé terelje. Mivel a legnagyobb nevek – Picasso, Malevics, El Liszickij – nem feltétlenül őt választják, igyekszik kevésbé ismert, de hasonló intellektuális és esztétikai indíttatású alkotókat bemutatni, s így hamarosan tehetségfelfedezőként híresül el. Történelmileg úgy alakult, hogy a felfedezettek nagy része magyar volt: egyrészt Walden már a galéria megnyitásakor ismerte munkáikat és érdeklődött is irántuk, másrészt Waldent – a folyóirat révén – Magyarországon is ismerték, sőt, Walden maga is járt Budapesten. Az évek során e kétoldalú kapcsolat egyre erősödött, mondhatni elengedhetetlenné vált.
A Der Sturm első magyar kiállítója a kubista Réth Alfréd volt – miután Picasso visszautasította a felkínált tárlat lehetőségét a Potsdamer Strassen lévő galériában. Az első világháború idején számos, Walden által kedvelt művész, pl. a Blaue Reiter (Kék Lovas) körének tagjai harcolni kényszerültek és többen el is estek a harcmezőn. Walden ekkor lel rá – Kassák Lajosnak és a Ma folyóiratnak köszönhetően – Mattis-Teutsch János, Kádár Béla és Scheiber Hugó alkotásaira, melyek tökéletesen illeszkednek a Kandinszkij, Franz Marc, Georg Schrimpf vagy Heinrich Campendonk nevével fémjelzett irányzatba. Mindhármuk együttműködik a Der Sturm galériával egészen a ’20-as évek végéig. Waldennek köszönhetően valóban nemzetközi elismertségre tesznek szert, mely Németország határain is túl terjed: 1926-ban Kádárt felfedezi magának az amerikai gyűjtő, Katherine Dreier (Société Anonyme), s meghívja kiállítani a New York-i Brooklyn Múzeumba, melynek következménye számos amerikai út és tárlat lesz. Ugyanakkor a háború után az expresszionizmus egyre inkább intézményesül és gyengül avantgárd jellege.
Noha végig a Der Sturm egyik jellemző irányzata marad, az örökké újdonságra vadászó Walden figyelmét egyre inkább az Oroszországból érkező konstruktivizmus ragadja magával, amely felforgatja a modern és forradalmi művészet európai felfogását, és a műkereskedelem helyett az ipart állítja előtérbe. Berlin ekkortól nem csupán az orosz, de más kelet-európai, többek között a magyar művészeket is befogadja, akik a Tanácsköztársaság bukása után emigrációra kényszerültek. Walden szemében ezek a magyarok testesítik meg leginkább a szuprematizmus és a konstruktivizmus szellemét. Így a Der Sturm galéria húzónevei közé tartozik Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László és Péri László, akik Walden szerint a forradalmi konstruktivizmus szószólói. A húszas évek második felében a Der Sturm – úgy is mint galéria, folyóirat és kiadó – lassan elveszíti kezdeti lendületét. Ennek okai ugyanúgy keresendők a galéria belső működésében, mint a nemzetközi művészeti irányzatok fejlődésében, avagy az európai politikai helyzet változásában.
A Szovjetunióért továbbra is rajongó Walden 1932-ben le is telepszik ott, azonban a németeket (és még inkább a zsidókat) egyre ellenségesebb légkör veszi körül. A galériást 1941-ben munkatáborba küldik, ahol később éhen is hal. A tragikus vég ellenére a vihar, amelyet indulásakor a Der Sturm kavart, örökre belevéste nevét az európai művészet történtébe. Tevékenysége középpontjában a modern művészetnek a XX. század első felében zajló fejlődése állt. Azóta is példaként szolgál azoknak a múzeumoknak és galériáknak, amelyek e Keletről származó avantgárdot közvetítik a ma ugyanúgy elvarázsolt publikumnak.
2018. március 15-től a párizsi közönség a Le Minotaure és Alain le Gaillard galériákban elmerülhet a Der Sturm sajátos világában, és olyan alkotók mintegy 80 művét csodálhatja meg, mint Réth Alfréd, Mattis-Teutsch János, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Ébneth Lajos, Moholy-Nagy László és Péri László. A kiállítást egy kétnyelvű (angol-francia), képekben gazdag katalógus kíséri Passuth Krisztina és Maria Tyl tanulmányával.
