Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Pályi Márk A cselekvés nyomai címmel írt esszét a boldogság és az egyéni szabadság ellentétéről Varga Vera naplóiban.
„Az annak idején ígéretes pályakezdőként számon tartott, de a kulturális emlékezetbe be sem került Varga Vera (1949–1979) halála után kiadott, Történet és háttér című kötete (JAK-füzetek, Magvető, 1986) három különböző életkorából tartalmaz naplókat. A 15 éves lány felnőtteket megszégyenítő éleslátással és gördülékenységgel vázolja föl addigi felnövése ívét. A huszonéves szerző naplója rendezetlenebb és következetlenebb, ám saját életével kapcsolatos békétlenségeit fejtegetve Nietzschéhez méltó következtetésekre jut. Harmincévesen ugyanakkor semmi mással nem foglalkozik, mint új szerelmétől való távollétével és érzelmi élete feszültségeivel. Személyét nem tudja függetleníteni a másikkal elért egyensúlyi állapotától. Szembeötlő, hogy életszakaszai előrehaladtával látszólag fordított „fejlődési” irányt jár be. Ez megsemmisítő erővel tér el az átlagostól, mégis a legkevésbé nevezhető egyedinek.
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Bazsányi Sándor A bölényeket lelövik, ugye? című kritikája John Williams Butcher’s Crossing című regényéről szól.
„A minden bizonnyal saját egyetemi pályafutásának tapasztalatait is feldolgozó, szolid szomorúsággal és szikár szépséggel telített életregény, a Stoner írójaként ismert – de igazán csak 1994-es halála után elismert – Williams már a Butcher’s Crossing elbeszélői felütése előtt világossá teszi ajánlatát, amennyiben a választott mottók szerzői: a Thoreau-követő Ralph Waldo Emerson és a London-előd Herman Melville. Egyfelől, A Természet című bölcseleti okfejtés lelkészírójának magasztos szólamával: „A Természet minden más körülményt háttérbe szorít, és isten gyanánt ítél meg mindenkit, aki elébe járul.” Másfelől, a Moby Dick szerzője által jegyzett szatirikus kalandregény, A svindler elbeszélőjének zaklatott kérdésével: „A költők […] úgy tartják, nemcsak a beteg tüdőre, hanem a fájó szívre is a természet a legjobb orvosság. De akkor ki miatt fagyott meg a kocsisom a prérin?” A borítón idézett, The New York Times-beli dicséretben meg a Véres délköröket vagy a Határvidék-trilógiát jegyző Cormac McCarthy nevét olvashatjuk – akinek ábrázolt tájékai már nagyon közel esnek a délvidéki William Faulkner Vad pálmáihoz vagy a mexikói Juan Rulfo Lángoló síkságához.”
ÉS-KVARTETT
Szeifert Natália Az altató szerekről című regényéről beszélgetett Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel Károlyi Csaba.
„Deczki Sarolta: – A szexjelenetek nagyon szépen belesimulnak a regény szövegébe. Magától értetődő természetességgel fejlődik ki ennek a nyelve a regényben. Nem válik sem provokatívvá, sem magamutogatóvá, öncélúvá. Annak a leírását kapjuk, hogy mit kezd két nő a saját szexualitásával. Zelma sokkal inkább a beteges formák felé megy el, ő már kislányként is csak akkor tudott elaludni, ha maszturbált. Mikor meghal az anyja után az apja is, pasikat hív, interneten ismerkedik, pornót néz. Nem tudom, leírták-e már magyar regényben azt, hogy egy nő pornót néz. Bátor döntés. Kukorelly Ezer és 3 című regényében előfordul, hogy a pasi pornót néz, de hogy a nő, az nem. Ez a regény teljesen természetesen és egyenrangúként használja a fasz meg a pina szót. Ebben egyfajta emancipációs gesztust láttam, és ennek örültem.
Szilágyi Zsófia: – Mindazzal, amit a természetességről mondtatok, egyetértek. De az is fontos, hogy a szexet más alapvető témákhoz, például az alváshoz hozzá tudja kötni. A két nőnél az is probléma, hogy mi az, amit ők akarnak, és mi az, amiről a környezetük mondja, hogy azt kell akarniuk. Azt a sorsot kell-e leélnem, amit az anyám vagy a férjem kijelöl nekem. Kell-e zongoristának vagy vegyészmérnöknek lennem, ha nem akarok. Én akarok-e belemenni abba a szexuális kapcsolatba, vagy csak belesodródtam. Éppen azért nem lesznek öncélúak a szexjelenetek, mert ennek a folyományai.”
VERS
A versrovatban az olvasók ezen a héten Egressy Zoltán, Fehér Renátó és Nyerges Gábor Ádám verseivel találkozhatnak. Kedvhozóként Egressy Zoltán egyik versét mutatjuk be:
Túlélt évszak
Én, az ismeretlen katona és a szép lány
kézenfogva álltunk valahol a Dunánál.
Nem most volt, nem is nemrég,
nem álom, nem is emlék,
köd jött, és mire újra láthatóvá váltunk,
levonult rólunk a nyár.
Boldogtalansággal teli, semmilyen színek
ragyogtattak bennünket, képpé váltunk, minek,
ami jön, már rég elmúlt,
nem érint, ami feldúlt,
tisztul, és mire megint ködbe burkolózunk,
levonul rólunk a nyár.
PRÓZA
Beck Tamás, Benedek István Gábor, Kollár-Klemencz László és Tóth B. Judit prózája mellett Radnóti Sándor tárcája olvasható.
Részlet Benedek István Gábor Öt perc Scheiber című írásából:
„Scheiber Sándor 1958-tól 1961 feléig volt hivatalosan a tanárom. Az ezzel kapcsolatos eseményekre az Országos Rabbiképző Szemináriumban és annak kollégiumában került sor. Vidéki neveltetésű voltam, holokauszt-viselt fiatalember, rendezett családi múlttal. Ez a család valaha vallásos volt, ami a háború után több mint neológgá gyöngült.
Vidéki gimnáziumokban tanultam, a sokféle hatások közül végül az újságírás maradt fenn a rostán. Hét évvel idősebb fivérem már művelte a rádiós szakmát, s közös példánk nem is olyan távoli rokonunk, Bródy Sándor volt.
Professzorunk kedvelt. Ilyen-olyan hiányosságaimat pótolni igyekezett. Gyakran hívott meg a lakására, vacsoraasztalához invitált, ahol módom volt megtanulni az evőeszközök pontos használatát. Egyszer-egyszer színházba vitt, előadásokra. Lakásában a társasági életet leshettem el. Ezen kívül bemutatott ismerőseinek, egyetemi tanároknak, művészeknek. Általa ismerhettem meg a hozzá látogató Barbara Streisandot – elvarázsolt pillanat volt. Meleg napokon elkísérhettem a Lukács Uszodába. Ilyenkor mellette ülhettem a cseverésző padon. Volt eset, amikor Kodály Zoltánnal és Goda Gáborral beszélgetett. Ilyenkor fényesebb volt Budán a nyár.”
FILM
Stőhr Lóránt Jeles András A rossz árnyék című új filmjéről írt.
„A másfél évtized szünet után új nagyjátékfilmmel jelentkező Jeles a közönség- vagy fesztiválsikerre hajtó filmpolitika elvárásaira fittyet hányva folytatta küzdelmes kísérletezését a mozgókép anyagával. A rossz árnyékban ugyan kevésbé radikálisak Jeles újításai, számos ismerős ötlet tér vissza korábbi filmjeiből, ám a rendező művészetét nem ismerő nézőt vélhetően így is zavarba hozza a sajátos formavilág és a szaggatott történetmesélés.”
ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a frankfurti és lipcsei könyvvásár magyar standjairól írt építészetkritikát.
„Nem én lehetek az első, aki ezt érezhette, mert néhány éve Magyarország egyedien önálló standokkal jelent meg főleg a két legnagyobb könyvvásáron – a legnagyobb frankfurtin és a második legnagyobb lipcsein (ezt nemcsak a szakma, a közönség is látogathatja).
A kreatív domborítás abból áll, hogy a berlini Collegium Hungaricum Berlin építészirodáknak írt ki meghívásos építészeti pályázatokat a magyar fesztiválpavilonok megtervezésére. Abban a hatalmas reklámkakofóniában, amelyet egy ilyen vásár jelent, a több irányból is újragondolt építészeti környezet tényleg nagy ötlet, mert az ilyen fesztiválok gyenge pontja az iparszerűség és a vásárcsarnokok tényleg vásári paravánépítészete, amiben körülbelül annyi eredeti, mint egy zacskós húslevesben.”
OPERA
Fáy Miklós a Müpa Falstaff-előadásáról:
„Életem Falstaffját játszotta a Fesztiválzenekar a Müpában, de életem operaelőadását is, valamit megmutattak, amiről mindig tudtam, hogy létezik, de csak elvétve tapasztaltam. Ezt az operai teljességet vagy kerekséget, hogy van a mű, ami akkor is egység, ha van külön zenéje, szövege, színpad, és el lehet képzelni olyan előadást, ahol ez az egység valóban létező.”
TÁRLAT
Fekete Szilvia: Unreal és horrormadár
„A Budafoki úti lakóház légudvarában, az egyszerre külső és belső – falakkal körülzárt, de az ég felé nyitott – kiállítótérben különös harmóniába rendeződött a művész táblaképfestészeti és murális munkáinak kombinációja: a három akril-vászon festmény az összes falat betöltő színes spray és diszperzit környezetben alapvetően a Doomhoz, a Wolfensteinhoz vagy a Call of Dutyhoz hasonló FPS, azaz First Person Shooter stílusú videójátékok szimulációs terébe helyezi a látogatót. Ennek az általánosan ismert rövidítésnek kezdőbetűivel megegyező kiállítás cím mégis – a művész tárlatai során nem először – más tartalmat takar, egy adott kettősség jön tehát létre. A digitális világ emblematikus elemeiből inspirált térben kapnak helyet a mindennapi életből kiragadott attribútumok, mint az edzőcipő vagy az okostelefon, melyek ábrázolt vizualitása szimultán gyökerezik az egyetemes művészettörténetben és a graffiti műfajában.”
(Keresztesi Botond F.P.S. Future/Past/Sunday című kiállítása az ENA Viewing Space-ben megtekinthető márc. 25-ig)
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
