Bár sajnos már több mint 80 éve egyetlen Van Gogh-festmény sincs Magyarországon, azért a holland zsenitől is akad pár remekmű a világ nagy közgyűjteményeiben, amelyeket kicsit a magunkénak érezhetünk. A Nelson Atkins Múzeumban őrzött Olivaerdő című kép egyike ezeknek a „saját” daraboknak: közel két évtizeden át, 1930-ig Budapesten, Kohner Adolf Damjanich utcai palotájában lógott – írja FB-bejegyzésében a Kieselbach Galéria.
A Kansas Cityben lévő múzeum pár hónapja azon dolgozik, hogy fantasztikus francia festmény-gyűjteményéről 2019-re egy új, hatalmas összefoglaló katalógust jelentessen meg. Engem is megkerestek még az elmúlt év végén, hogy a Van Gogh-kép történetének budapesti epizódjáról elmondjam, amit tudok. A készülő kötetben így végre pontos és alapos adatok szerepelnek majd a mű magyarországi éveiről és egykori tulajdonosáról.
Az új tudományos katalógus munkálatai természetesen nem csupán a festmény történetének alapos feltérképezését jelenti, hanem számtalan egyéb újdonságot is felszínre hoz. Nemrég a múzeum egy rövid riportban számolt be arról, hogy az Olivaerdő vizsgálata során az intézmény egyik restaurátora, Mary Schafer egy apró szöcskét fedezett fel a vastag festékrétegbe ágyazódva. A kutatók vérszemet kaptak és abban a reményben folytatták a vizsgálatokat, hogy a meglepő leletnek a hírlapi szenzáción túl fontos tudományos hozadéka is lehet. Reményeik szerint a 130 éves tetem alapos tanulmányozása talán arra is rávilágít, hogy Van Gogh 1889 melyik hónapjában festette ezt a képét. A neves ősrovarász, Dr. Michael S. Engel megvizsgálta a Van Gogh képbe ragadt szöcskét és arra a következtetésre jutott, hogy az állat már holtan került örök nyughelyére, hiszen a festéken nincs nyoma intenzív mozgással járó haláltusának. Sajnos azt is rögzítette, hogy a lelet nem alkalmas a festmény pontosabb datálására.
A szöcske-afférról tudósító közlemény idézi Van Gogh egyik 1885-ös levelét, amelyben beszámol testvérének, Theónak azokról a „viszontagságokról”, amelyek a természetben való festéssel szükségszerűen együtt járnak:
„Csak menj ki a szabadba és fess a helyszínen! Mindenféle dolgok fognak történni: legalább száz legyet kellett kiszedegetnem abból a négy festményből, amit most elküldtem neked, nem beszélve a sok porról és homokról… miután az ember órákon át cipeli őket a fűben és a sövényeken át.”
Talán a szöcske-leletnél is fontosabb eredmény, hogy a kép alapos analízise új adatokkal szolgált Van Gogh festékhasználatáról. Ezek szerint az Olivaerdőn olyan vörös pigment mutatható ki, amely idővel kifakult, egykori intenzív tüzét elvesztette. Így azok a területek ahol a művész ezt a festéket használta – akár tisztán, akár keverve más színekkel –, ott a mai látvány némileg eltér a régitől, vagyis a festmény a művész eredeti szándékát nem fejezi ki pontosan. Mivel Van Gogh alkotói módszerében a színek egymáshoz való viszonya központi jelentőségű, így ezek a változások óriási jelentőséggel bírnak. A múzeum munkatársai ezért most azon dolgoznak, hogy egy új képmegjelenítési módszerrel rekonstruálni tudják a kérdéses Van Gogh képek eredeti megjelenését.
