Liszt Ferenc zenéjének elkötelezett és avatott közvetítője, Farkas Gábor zongoraművész hatalmas vállalásra szánta el magát: a zeneszerző Zarándokévek ciklusának I., II. és III. darabját formabontó módon egyben játssza majd el a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Ez egy hozzá hasonló, tapasztalt zongoraművész számára is rendkívüli erőpróba, de hogy emellett miért ígérkezik még kihagyhatatlannak az április 6-ai koncertje a Zeneakadémián, arról Farkas Gábor mesélt nekünk.
Liszt műveihez nagyon mély és régi kötődés fűz, ha az ő zenéjének a lényegét vizsgáljuk, akkor mit fedezhetünk fel benne? Te mit fedezel fel?
Liszt egy hihetetlenül generózus, nyitott elméjű, mindig az újat kereső ember volt, aki személyiségével is nagy hatást gyakorolt másokra – ez a művein keresztül is érezhető. Amellett viszont, hogy valami fenséges emelkedettség lengte körül, zenéjével elképesztő intimitásokba képes kalauzolni az embert. Az expresszivitása a legkisebb pianissimótól a legnagyobb fortissimóig terjed. A virtuozitás pedig személyiségének és alkotásainak olyan alapvető feltétele, mint ahogyan az életnek a víz. Emellett számomra nagyon szimpatikus még benne, hogy a zongorát zenekarként kezelte, azzal a meggyőződéssel, hogy ez a hangszer tényleg mindenre képes – akár az énekhangot is ki lehet fejezni vele. Aki Liszt zenéjével foglalkozik, ezt hamar felfedezheti a művészetében.
A Budapesti Tavaszi Fesztiválra Liszt Zarándokévek című ciklusának három darabjával készülsz. Formabontó vállalkozás, egy koncerten belül nem is szokták egészében eljátszani ezeket a műveket. Honnan jött az ötlet?
Mindig is szerettem feszegetni a határaimat, ez pedig egy hatalmas kihívásnak ígérkezik szellemileg és fizikailag egyaránt, hiszen majdnem 3,5 órás lesz a koncert. Az igazsághoz azért még hozzátartozik, hogy gyerekkorom óta rajongok ezért a ciklusért, régóta kacérkodom a gondolattal, hogy jó lenne a sorozatot egészében eljátszani.
A Zarándokévek elképesztően sokrétű, tisztán kirajzolódik belőle Liszt szellemi és emberi fejlődése. A három kötet szinte teljesen különböző, de mindegyik lenyűgöző a maga nemében. Az első a természet csodáiról szól kissé naiv, de nagyon emocionális módon. Ahogyan Liszt kedvenc természeti jelensége, a vihar megjelenik benne, abból tisztán következtetni lehet rá, hogy a zeneszerző mennyire lobbanékony természet lehetett. A második kötet az emberi kapcsolatokról, főleg a szerelemről mesél hihetetlen mélységekben, a harmadikban viszont a megtört, öreg Liszt jelenik meg, aki már elveszített két gyermeket, visszavonult – mintha már nem is ugyanaz az ember lenne.
A Zarándokévekben gyakorlatilag a zeneszerző teljes, utazásokkal és honvággyal, sikerekkel, illetve nehézségekkel teletűzdelt élete jelenik meg. Mennyire tudsz azonosulni a művekben megjelenő lelkiállapotokkal?
Sok szempontból átérzem azokat. Magam is rengetegszer tapasztaltam már a honvágyat, és tudom, milyen, amikor az ember olyan változásokon megy keresztül művészileg, mint ahogyan az Liszt esetében felfedezhető a Zarándokévekben. Tíz évvel ezelőtt például nagyon másképp gondolkodtam a zenéről: alapjaiban persze nem, de érzem, hogy a korábbiakhoz képest mennyire bátrabban nyúlok bizonyos dolgokhoz, akár Liszt is tette a műveiben. Persze az, hogy öregkoromra milyen további átalakulásokon megyek keresztül, még a jövő titka (nevet).
A közel 3,5 órás koncert nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is nagy kihívást jelent. Hogyan lehet felkészülni egy ilyen vállalkozásra?
Sosem játszottam még három félidős koncertet egyben – ez egy rendkívüli erőpróba. Különösen úgy, hogy utolsónak tettem bele az olaszországi függeléket, amelyben a Tarantella a legvirtuózabb mind közül. 3 óra 20 percnyi zongorázás után majd kiderül, mennyire sikerül parádésan eljátszani (nevet).
Hogyan lehet rá felkészülni? Rengeteg gyakorlással, szellemi rákészüléssel. A magyarországi bemutatót egyébként – ami a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül lesz – egy japán turné előzi meg, ahol már játszani fogom a Zarándokéveket. Az, hogyan tudom majd ezt a rendkívül összetett művet egyben előadni, pont ezen a turnén fog kiderülni, melynek az első állomása Szapporóban lesz. Nagyon izgulok, de hihetetlenül várom! Az ilyen kihívásokért él az ember!
