Az ügynök, akit még az őt kitaláló író halála sem állít meg

Tom Clancy/Mark Greaney: Köztünk az áruló [Support and Defend] – Partvonal Kiadó, 2017 – fordította Etédi Péter – 520 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-578-314-2

Tom Clancy (1947-2013) igazán furcsa figurája a bestseller-irodalomnak, ami mások esetében csak találgatás és pletyka, az nála tény. Ma már nem egyetlen alkotóról beszélhetünk, hanem egy márkanévről! Neve alatt videójátékok és filmforgatókönyvek mellett regények is jelennek meg a mai napig. Olyan regények, melyeket nem ő írt, de amelyek az általa teremtett világban játszódnak. Így ő a „főszerző” – ha van ilyen fogalom!

Az 1967-es születésű Mark Greaney az egyik olyan író, akinek joga van Tom Clancy neve alatt regényt írni. A Jack Ryan-sorozatban 2011 óta hét regényt írt, ebből az első hármat az eredeti szerzővel kollaborálva, négyet pedig Tom Clancy halála után. A Clancy nélkül megírt regények közül az első a Köztünk az áruló.

Ez a regény nem csak arra ad alkalmat, hogy megnézzük,

„mire jut az új fiú a főnök nélkül?”,

de azért is érdekes, mert megfigyelhetjük, hogy miként képesek a regényhősök – a szerző jóváhagyásával – túlélni a kitalálójukat.

Dominic Caruso, az Egyesült Államok elnökének unokaöccse, titkos ügynök, aki korábban az FBI-nál volt alkalmazásban, de aztán egy független szervezet munkatársa lett. A történet kezdetén éppen Indiában van dolga, egy visszavonult izraeli titkos ügynök vezetése alatt kap pótlólagos képzést (Krav Maga), amikor az ügynököt és családját megtámadják és kivégzik az ismeretlen terroristák… Caruso visszatér Washingtonba, és nyomozásba kezd, miközben – tőle függetlenül – kiderül, hogy az amerikai adminisztrációtól szivárgott ki a halált okozó információ. A több szálon futó cselekmény követi a hivatalos nyomozást, az adatok kiszivárogtatóját és a bosszúra vágyó Caruso-t, aki összefog a Moszad-dal.

A regény tényleg tele van nem várt fordulatokkal, és többé-kevésbé sikeres akciókkal, s bár a karakterek kissé talán sematikusak, mégis izgalmas marad a történet, melynek során hőseink – és antihőseink – Indián, Washingtonon, Panamán és Svájcon keresztül űzik egymást. Az FBI, a CIA és egy titokzatos és titkos újságíró szervezet mellett fontos szerep jut az irániaknak, s pont, amikor már azt hinnék, hogy ők kivételesen kimaradtak a küzdelemből… feltűnnek az oroszok is. A szálak egyre kuszábbak, és történet több pontján is megállapíthatjuk, hogy a világot az átverések és a félreértések mozgatják…

Igazában tényleg nem olyan fontos, hogy ki írta a regényt, mely hézagok nélkül illeszkedik Tom Clancy korábban írt regényeihez. Ennél sokkal fontosabb, hogy a rajongók a szerző halálától függetlenül megkapják az, amire vágynak.

***

(Én – bár szemléletem bizonnyal túlzottan kelet-európai – csak a könyv valódi szerzőjét, Mark Greaney-t sajnálom. Anyagi gondjai nyilván nincsenek, de, hogy lesz-e lehetősége valaha is kijutni Tom Clancy árnyékából… Persze, lehet, hogy nem is akar.)

Megosztás: