Gyöngyöspatáról évek óta nem hallottam, de amikor az A38-on megrendezett KerekFest-ről kiderült, hogy egyik célja a gyögyöspatai Napsukár Tanoda támogatása, akkor felmerült egy csomó kérdés, melyekre Léderer Tamás tudja a választ.
– Mikor alakult a tanoda, kik és milyen céllal hozták létre? Miért éreztétek szükségét egy ilyen intézmény alapításának?
– Gyöngyöspata a paramilitáris csapatok vonulásával került be a köztudatba 2011-ben, ezt követően rengeteg segítség érkezett az itteni szegregátumban élők számára. Ahogy rendeződött a helyzet, szép lassan magukra maradtak ezek az emberek. Négy éve indult egy kezdeményezés, ami főleg a gyerekek fejlesztését tűzte ki. Két éve jelentős változás történt, azóta sokkal többen, intenzívebben és céltudatosan dolgozunk a gyerekekért.
Ha csukott szemmel beleböksz egy gombostűt egy Magyarország térképbe, néhány kilométeres körön belül biztos, hogy találsz egy mélyszegénységben tengődő utcasort. Minket a véletlen sodort Gyöngyöspatára, de annyira megszerettük az itteni gyerekeket és a családjukat is, hogy eszünk ágában se volt máshová bökni tűt.
– Hányan dolgoznak ott, mekkora a befogadóképessége, hány éves gyerekekkel foglalkoztok?
– Most huszonhatan vagyunk a csapatban, heten gyöngyöspataiak, tizenkilencen Pest környékiek. Általában negyven gyerekkel foglalkozunk egy-egy foglalkozáson, de voltunk már hatvan gyerekkel is.
– Milyen helyszín ad otthont a tanodának, milyen a felszereltsége?
– A közösségi házunkat a szegregátum bejárata mellett egy vályogházban alakítottuk ki. A gyerekbiztos bútorokat a SzoCsoMa adományozta, ősszel kifestettük a szobákat, járdát építettünk. Sikerült stabilizálni az elektromos hálózatot, vizet kútból húzunk, ivóvizet pedig a szomszédból kapunk, van egy kerti wc. Sürgős feladat az új elektromos hálózat befejezése, a roskadozó előtető stabilizálása, az ereszjavítás, valamint hogy újabb szobákat renováljunk, hogy ezekben is tudjunk foglalkozásokat tartani. Vakolás, festés, padló kialakítás a feladat.
Van szélessávú internetünk, ezt sokat használjuk, számítógépeket, tableteket és projektort is használunk a tanításban. Vannak könyvespolcaink és játékpolcaink. Fantasztikus gyerek- és ifjúsági irodalom könyvadományokat kaptunk, ezekből olvasunk, a gyerekek helyben olvashatják és a nagyobban ki is kölcsönözhetnek egy-egy könyvet. Vannak játékaink is, a plüssállatkáktól a kisautókon át a kirakóig, nagyobbaknak szóló társasjátékig széles a választék. Sok fejlesztőjátékunk is van.
– Milyen módszereket alkalmaztok? Ha jól tudom, önkéntesek segítenek nektek, ők milyen végzettséggel rendelkeznek, felügyelik-e munkájukat pedagógusok?
– Nálunk mindenki önkéntes, sokféle háttérrel rendelkezünk. Van köztünk óvodapedagógus, szociális munkás, kutató biológus, tanító, főiskolai tanár, nyugdíjas tanár, idegenvezető, műfordító, egyetemi hallgató, matematikus, képzőművész, pénzügyes, munkaügyes, stb.
Kiscsoportokban folyik a munka, egy foglalkozás 40 perc. Minden foglalkozásnak pedagógiai célja van, sokat dolgozunk az egyes foglalkozások megtervezésén. Az ovisok számára külön foglalkozást tartunk. Sikerült újra felkeltenünk a gyerekek érdeklődését a világ dolgai iránt, rengeteg új dolgot tanulunk, de közben sokat gyakorlunk, ismétlünk.
Például a legtöbb matekfoglalkozás számolással indul – változó, hogy fejben, vagy írásban. Az ilyen alapkészségek tökélyre fejlesztése nagyon fontos, mert e nélkül nem lehet később befogadni a felsőbb ismereteket. De azért is fontosak ezek, mert a rutin magabiztosságot ad, és ez nagy hiánycikk a szegregátumban.
Nagy hangsúlyt fektetünk a magaviseletre, a pozitív megerősítés mellett büntetés eszközével is élünk. A legnagyobb büntetés, ha valakit hazaküldünk egy foglalkozásról. Eleinte sokszor meg kellett tegyük, ma már hónapok telnek el két hazaküldés között.
A tél nehéz időszak, de ahogy jobbra fordul az idő, sok időt fogunk ismét a szabadban tölteni, sokat játszunk együtt.
– Miből tartjátok fent a tanodát, hogyan tudjátok fejleszteni? Hogyan tud bárki segíteni, támogatni titeket?
– Eleinte az önkéntesek pénzéből vettünk meg mindent, mára sikerült egy adományozói kört kiépíteni, így a kiadások nagy részét már nem nekünk kell állnunk, de mindig felmerül olyan kiadás, amire nincs keret, de fontos, ilyenkor összedobjuk. A mostani tanévben az Open Society Institute és a LogMeIn támogat minket az Élelmiszerbank mellett. Kiépült egy magánadományozói kör, akik havi rendszerességgel támogatnak minket és egy tanoda baráti kör is, akik alkalmanként tárgyi vagy egyéb adománnyal, akár kapcsolatrendszerükkel segítik a mindennapok túlélését.
Örömmel fogadunk mindenkit, akit megérintenek céljaink, elkötelezettségünk. Könnyen elérhetők vagyunk a honlapunkon keresztül. Folyamatosan bővülő csapatunkba szeretettel látjuk azokat, akik kipróbálnák magukat önkéntesként vagy csak szeretnének bepillantani a munkánkba. Egyre több a háttérmunka is, ami nincs helyhez, vagy időhöz kötve. Emellett nagy szükségünk van tárgyi és anyagi segítségre is.
– Mik a főbb céljaitok? Felzárkóztatás, készségfejlesztés, van-e bármi, amire nagyobb hangsúlyt helyeztek?
– Az önkéntes csapatunk eléggé elfoglalt emberekből áll, és bár imádunk a patai gyerkőcökkel együtt lenni, súlyos egyéni döntés az, ha valaki rászánja magát arra, hogy rendszeresen részt vesz a munkában. Hosszas tanakodás után jutottunk el oda, hogy kimondjuk: minden percnek értelme van, amit a gyerekekkel töltünk, de a befektetett időnk akkor „térül meg”, ha sikerül lényegesen megváltoztassuk a gyerekek jövőjét.
Emiatt a felzárkóztatás számunkra nem reális cél, ezek a gyerekek annyi keresztet cipelnek, hogy kizárt dolog, valaha is egyenlő esélyekkel induljanak egy budai középosztálybeli gyerekkel. Hacsak nem vértezzük fel őket olyan készségekkel, amik valódi, hosszú távú versenyelőnyt biztosítanak számukra. Ha néhány dologban jobbak lennének a többieknél, akkor összességében sikerülhet ledolgozni a hátrányt. Két ilyen területet találtunk, ahol szeretnénk, ha hozzánk járó gyerekek leköröznék társaikat: az angol nyelvtudás és informatikai készségek.
Két olyan kulcsterület is van, amivel muszáj komolyan foglalkozunk, az egyik a szövegértés, a másik a társas kompetenciák, ahol olyan nagyon a lemaradások, hogy ez gátat szab a fejlődésnek a többi területen.
Így áll össze az a négy terület, amivel a legtöbbet foglalkozunk. Az ovisoknál az iskolaérettség növelése a célunk, a hiányzó tudások, készségek gyakorlása az elsődleges feladat.
Ezek mellett segítünk az iskolai követelmények teljesítésében, korrepetálunk is, de nem erre helyezzük a hangsúlyt.
– Milyen a tanoda egy napja, hogyan képzelhetjük el a tanoda életét?
– Három órakor indulunk Pestről, többnyire élelmiszerekkel vázig pakolva a kocsit, amit az Élelmiszerbanktól kapunk. A foglalkozások fél ötkor kezdődnek, de nem tudunk olyan korán menni, hogy ne várjon már egy csapat gyerek. Amikor megérkezünk, szaladnak a telep felé, kiabálnak, hogy megjöttek-megjöttek. Mire kinyitjuk a házat, már legalább húsz gyerek zsizseg körülöttünk. Csatárlánca állunk és behordjuk az élelmiszeradományt, aztán játszunk, amíg nem jönnek a többiek.
Mielőtt bármibe kezdenénk, kirakunk néhány tálca kakaóscsigát, mert éhesen nem lehet tanulni.
Minden foglalkozás elején elmeséljük, mi fog aznap történni, kicsit ráhangolódunk egymásra. Ezután a legkisebbek az ovi szobába mennek, a nagyobbakat három csoportra osztjuk, a csoportok nevéhez mostanában a görög abc betűit használjuk. Észre sem veszik, és év végére megtanulják a görög betűket.
Forgószínpados módszerrel mindhárom csoport megfordul a matek, az angol és a szövegértés foglalkozáson. Itt a korosztályok és a tudásszintek alapján differenciáltan foglalkozunk a gyerekekkel.
Az ovisok közben befejezik a munkájukat, uzsonnáznak egy nagyot és aztán hazamennek. Ekkora végeznek a nagyok a tanulással, és ők jönnek uzsonnázni. Az uzsonnát, és a családok számára hozott élelmiszeradományt a gyerekek szülei önkéntes munkában készítik, porciózzák. Ezután a nagyok számára közös foglalkozást tartunk, ami a roma identitásról szól, vagy közösen filmet nézünk, énekelünk, rajzolunk, beszélgetünk, játszunk.
Az ilyen foglalkozások mellett távoktatást is tartunk, ilyenkor Python nyelven tanulnak programozni a gyerekek és egy amerikai iskolák számára kifejlesztett alkalmazással tanulnak angolul. Persze közben megtanulnak gépelni, számítógépet használni, az egér mozgatásával a szem-kéz koordinációt is fejlesztik.
De nemcsak Gyöngyöspatán találkozunk a gyerekekkel, rendszeresen hozzuk fel őket Budapestre, nyári táborokat is tartunk. Tavaly sikerült annyi pénzt összekalapozzunk, hogy egy igazi, ottalvós tábort tudjunk tartani. Életre szóló élmény lett: még most, a tél közepén is állandó téma, hogy milyen volt a tábor, és vajon idén is lesz-e.
– Milyennek látod a jövőt?
– 2017 szeptemberében két gyöngyöspatai diákunk számára lehetővé tettük, hogy Budapesten folytathassák tanulmányaikat. Az első félév alapján egyértelmű a siker, a gyerekek rengeteget behoztak az elmaradásaikból, felvették az új iskola ritmusát, remekül beilleszkedtek az integráló közösségbe, a tanulás kötelezettségből kedvelt elfoglaltsággá vált számukra.
Szeretnénk, ha minél több gyöngyöspatai és más tanodás gyerek számára is elérhető váljon ugyanez a csoda, hogy általános iskolai életük félútján olyan közegben tanulhatnak, ami nem bezárja, hanem kinyitja a továbblépés ajtait számukra.
Elhatároztuk, hogy létrehozunk egy diákotthont Budapesten, ahová a helyi kilátástalan iskola helyett egy tisztességes, integráló iskolába vágyó gyerekek laknak majd. Számukra biztosítanánk azt a lelki, pedagógiai és anyagi támogatást, ami ahhoz kell, hogy sikerrel vegyék ezt a hatalmas lépcsőfokot.
Jelenleg a diákotthon létrehozásán dolgozunk, ehhez keresünk partnereket, támogatókat, önkénteseket.
