Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Halász László A természetes és a természetellenes címmel írt eszét Morgan Forster örökségéről és univerzalitásáról.
„A múlt század húszas éveinek elején Morgan Forster India egyik állama maharadzsájának a titkára lett. A negyvenedik évén túllépő író értesült róla, hogy a nála majd évtizeddel fiatalabb őfelsége előző titkárát kidobta, amikor felfedezte, hogy homoszexuális. Forster – halála után közölt naplójából derült ki – figyelmeztette magát, „a legkevesebb, hogy semmi zavart nem okozok.” Mégis, hamarosan egy fiatal hindu kulival flörtölni kezdett, aminek híre ment az udvarban. „Gondolom, tudja, hogy milyen nagy bajban vagyok” – fordult nyomorúságos helyzetében a maharadzsához. Ő azonban először úgy tett, mintha nem tudott volna semmit, majd érdeklődőn, de nem szemrehányón kérdezte:
„- Miért férfi és nem nő? Nem az volna természetesebb?
– Nekem nem. Semmit sem érzek nők iránt.
– Ó, ez mindent megváltoztat. Nem kell vádolnia magát.
– Nem tudom, mi az, hogy ’természetes’.
– Teljesen igaza van Morgan. – Sohase kellett volna használnom ezt a szót. Nos, ne aggódjon.”
Könnyű elképzelnem, hogy akkor ott Forster miért tartotta „egyfajta szentnek” a maharadzsát. Közel száz év és az isten háta mögötti indiai helytől messze, a talán mégsem annyira felvilágosodott Európa közepén ma is a kivételes belátás és önreflexió példája. Jókora lelkierőre vallott a felséges úr helyzetében ráébredni és elismerni, hogy amilyen könnyedén, olyan indokolatlanul használja (ő is) szokásos és nem-szokásos emberi dolgainkra a természetes jelzőt.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kálmán C. György Megkeseredett nevetés címmel írt könyvkritikát Horváth Viktor Tankom című regényéről.
„A történet tehát 1968 januárjában indul, amikor a főhadnagy búcsút mond a karácsonyt-szilvesztert Magyarországon töltő lévai lánynak, Julikának; s mindjárt utána Brezsnyev és Kádár közötti telefonbeszélgetést kell tolmácsolnia. A főhadnagy a rétsági harckocsis hadosztálynál teljesít szolgálatot: szenvedélyesen játszik műanyag játékkatonáival, titokban nagy csatákat vívnak társaival; olykor el kell mennie tolmácsolni, például vadászatra Dubčekkel, titkos (kémkedési) küldetésbe Lévára, ahol végre újra találkozhat Julikájával, végül augusztusban baráti segítségnyújtásra, a tankokkal, megint Lévára. Szívébe zárja (az imádott Kádár elvtárson kívül) Dubčeket, és tanúja a legfontosabb szereplők hol kedélyes, hol feszült tárgyalásainak, amelyek a „hadgyakorlatohoz” – vagyis a megszálláshoz – elvezetnek.”
KÖNYV
Bán Zoltán András Harsány összeomlás címmel írt Csáth Géza Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és visszaemlékezések 1914-1919 című kötetéről.
„Csáth úgynevezett nemi erkölcse elég riasztó. Legjobban a bordélyok kurvái (no meg az úriembernek totálisan kiszolgáltatott cselédek, szobalányok) közt érezte magát, itt felszabadult, szinte boldog. Az úrinők, a „privátok” világában már elveszett volt és kudarcos, ilyenkor könnyen visszakozott, ha hódítása mégis célba talál, plusz időszakos impotenciájával is meg kellett küzdenie, ami a bordélyokban kevésbé zavarta.
És miközben sorban döntötte le (mai értelemben megerőszakolta) a különféle szobalányokat, addig megszállottan kutatta, hogy vajon Jónás Olga – a későbbi felesége – tényleg szűz volt-e, mielőtt őt is megkoitálta – még a házasságkötésük előtt.”
VERS
A versrovatban Gellén-Miklós Gábor, Kovács András Ferenc és Marno János versei szerepelnek. Ezen a helyen kedvcsinálóként álljon itt Gellén-Miklós Gábor egyik verse:
ÜRES KÉZZEL
Kinyitottam
az ablakot, és
hirtelen este lett,
a sötétség
sziszegve kúszott be
a szobába,
nem jutott
eszembe egy ima sem,
csak álltam ott üres
kézzel, életünk ellobbanó
gyertyaláng – mondtam mégis,
de gyufát, azt nem vettem elő.
PRÓZA
Berta Ádám, Csikós Attila, Kávai Katalin és Tóth Vivien prózája mellett Kemény Zsófi tárcája olvasható.
Részlet Berta Ádám 1975 július – december című írásából:
„Elered az eső. Kutyagolok a műúton, készen rá, hogy a padkára húzódjak, ha hirtelen megjelenne egy kocsi, de nem jön semmi. Elhagytam a falu végét, mindkét oldalról erdős, bozótos terep szegélyezi az utat. Furcsa hang válik ki a visszatérő környezeti zajból, talán madár az. Közvetlenül a pólóra vettem az esőkabátot, az ujja meztelen karomra tapad, nem fázom, de kijózanító ez a hideg, gumis érintés, arra figyelmeztet, hogy közvetlen kapcsolatban vagyok a külvilággal. Bármi történhet. Megtorpanok, hátranézek, bele a sötétségbe, nem látok semmit. Négy-öt méterre tőlem teljesen elfogy a fény, képtelenség megmondani, távolabb mi van. Tímárt, ahonnan jövök, elnyelte az éjszaka.”
TÁRLAT
Mélyi József A felejtés tere címmel írt a Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállításáról.
„A Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti épülete az egyik legkülönösebb hely a fővárosban: érthetetlen térkapcsolatok és elhanyagolt sarkok váltakoznak klasszikus arányú, gyönyörű terekkel, a különböző korokból fennmaradt tagozatok, tárgyak és feliratok pedig úgy állnak egymás mellett, mintha nem is lenne más funkciójuk, mint hogy megjelenítsék az időt. E szerepüket tekintve a gyűjtemények is kifogyhatatlannak tűnnek, különösen igaz ez a Könyvtárra, amely az 1860-as évektől az első világháborúig terjedő időszakból számtalan alig publikált vagy az idők folyamán nyilvánosságra hozott, majd újra elfeledett fényképpel rendelkezik. A felejtés emlékei című kiállítás erre a fundusra épül. Peternák Miklós kurátorként és kutatóként is arra tett kísérletet, hogy a képekből kiindulva olyan történeteket meséljen el, amelyek „egy ismertnek vélt időszaknak a – megszokás kánonjából kihullott, ettől azonban még valóságos – történéseit, eseményeit, műveit” idézik fel.”
(A felejtés emlékei című kiállítás március 25-ig látható a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében.)
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a Katona József Színház Holt lelkek és Miskin herceg című darabjáról írt.
„A Katona József Színház legutóbbi két premierjének rendezője „mert nagyot álmodni” a Sufni aprócska terébe: orosz nagyregényeket. A két anyag terjedelme, sokrétűsége miatt a teljesség igénye az adott körülmények között persze fel sem merül, vizsgálat tárgya csak az lehet, kinek hogyan sikerült megfogni Gogolt, illetve Dosztojevszkijt.”
HANGOSKÖNYV
Szabó Magda Sziluett című hangoskönyvéről, amelyen Molnár Piroska olvas fel, Ruff Borbála írt kritikát.
„Az összegző szándék érezhetően közös. Szabó Magda esetében védjegy. „Egy kislány[é], aki a mennyországban töltötte a gyermekkorát, szülei félistenek. Nem idill ez, hanem teljesség” – mondta Esterházy az Ókút szerzőjéről. Molnár Piroskánál is időszerű, jól látszik ez a Rózsavölgyi Szalonban játszott Emberi hang című dalestjéből, amely pályája egy-egy fontos állomásához irányítja a hallgatót.”
***
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
