+ Interjú

Hogyan viseli el egy generáció az elmúlt nemzedék bűneit? – beszélgetés a Thomas Bernhard színdarabról

Szeretem Bernhard humorát, a témáit, és az árnyaltságát – mondja Horváth Csaba rendező. És még egy fontos dolog: olyanok a szövegei, mint a zene! Az előadás egy fontos témát jár körbe: egy fiú viszonya az apjával és az apja környezetével.

Fotós: Dusa Gábor

Ezt a szöveget szolgálni kell. Nincs mese.

A XX. század egyik legnagyobb hatású írója volt német nyelven Thomas Bernhard. Fiatal éveiben éneklést, színművészetet és rendezést tanult Salzburgban. Szókimondása, kegyetlen igazságkeresése kortársait is meghökkentette. Horváth Csaba most a Trafóban nem egy konkrét alkotását állítja színre, hanem egy szövegeiből készített drámai montázst.

Szeretem Bernhard humorát, a témáit, és az árnyaltságát – mondja Horváth Csaba. És még egy fontos dolog: olyanok a szövegei, mint a zene! Az előadás egy fontos témát jár körbe: egy fiú viszonya az apjával és az apja környezetével. Egy felső-ausztriai udvarházban játszódik, amelyik az ő öröksége, és amely rengeteg titkot és bűnt rejteget a múltból. A II. Világháború után az apja besúgókat és háborús bűnösöket bújtatott. Több könyvből szedtük össze a történetet. Fölhasználtuk a Kioltást, a Megzavarodást és Az olasz férfit. Az előadás dramaturgja Rácz Attila, ő állította össze a szövegét. Nagyon inspirál az, hogy nincs hagyományos történet. Nem egy eseménysort akarunk elmondani szépen, sorjában, hanem ennek a különös bernhardi fogalmazásmódnak, az állandó ismétléseknek akarunk színházi formát adni. A szöveg zenei funkciót is ellát.

A produkcióban lesz szöveg, és mozgás, egyfajta tánc is?

Tánc nem, csak egyfajta mozgás. Annyira nem lesz stilizált és rendezett. Minden előadásomban olyan sajátos mozgásstílust igyekszem teremteni, ami az adott darabot legjobban szolgálja. A díszletet Antal Csaba, a jelmezeket Benedek mari tervezi.

Bernhard a demokratikus és békés Ausztriában alkotott, művei mégis állandóan botrányt kavartak, volt, amit be is tiltottak.

Nagyon éles humorral és éleslátással fogalmaz. És nagyon kritikus a hazájával szemben. Ezt nem mindenki nézte jó szemmel. Nagyon izgalmas, ahogyan a saját népét és a történelmet látja. Ezek az írások családi vonatkozásúak, de kemény kritikákat fogalmaznak meg az ősökről. Vannak benne generációs konfliktusok, de van társadalomkritika is.

Hogyan nézünk szembe a múltunkkal, mi az, ami megbocsátható, mi az, ami megbocsáthatatlan?
Hogyan viseli el egy generáció az elmúlt nemzedék bűneit, mit lehet megbocsátani és mit nem? Hogy szabadul meg tőle és hogyan hordja a hátán? Ilyen témájú írásokat válogattunk.

Thomas Bernhard

Hogyan használják a Trafó terét?

A színpad nem kicsi, de a tér azért intim és az akusztikája jó, ami nagyon fontos. Még nem a helyszínen próbálunk, de abban az értelemben ez nem hagyományos előadás, nem párbeszédeket hallunk, hanem monológokat.

Ha még dialógus sincs, akkor hogy lehet ezt megrendezni? Mitől lesz színház?

A színház ma már tág fogalom. Sokféle színházi eszközt használunk. A mozgáson túl lesznek különböző hang-effektusok, amelyekben a díszletet is fölhasználjuk. Ezekből képeket említünk. Kísérleti előadásnak tekintem. Persze végső soron minden előadás kísérlet, de ez az előadás magát, az anyagot is teszteli, hogy alkalmas-e effajta megjelenítésre. Az olvasata az fantasztikus! De hogy ez hogyan fog megélni a színpadon, mi jön át belőle, az számomra is érdekes kérdés.

Mert ez a formanyelv új. Hogy kell elképzelnünk a játszó személyeket? Van egy apa, van egy fiú, egy barát…?

A szerepek körbejárnak, nincsenek lecövekelve a karakterek, hogy egyvalaki játszaná az apát, vagy a fiút. Úgy gondoltam, izgalmasabb, ha egy-egy szerep több színész hangján szólal meg. A fiú és az apa figurája mindenkin végigmegy. És megjelennek ennek a tiroli tájnak a jellemző figurái, a nagybácsi, a vendéglős, a papírgyáros, az anya, megjelennek a húgok, de nincsenek nevesítve. A szöveg, amit mond, az azonosítja őt, nem a jelmeze. Nagy meló…

Mennyire nyitottak erre a szereplők? És mennyire kíván mást a játszó személyektől?

Mást kíván. Nem egy hagyományos karakterépítésre van szükség, hanem az adott pillanatban egy szövegbe kell beleállni, és azt úgy közölni, hogy az a legizgalmasabb és a legérvényesebb legyen. Évek óta együtt dolgozom a csapattal, van, aki tanítványom is volt a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Ők is nagyon izgalmasnak tartják ezt az új – játékot. Nem sok időnk van a bemutatóig, de most már éjjel-nappal ezen dolgozunk. Sok munka van még hátra, de mostanra összeállt a teljes szövegszerkezet, már megvan a csapásirány, most már végig kell mennünk rajta.

Bernhard 27 éve meghalt, de a magyar színház nem játssza túl. Mintha félnének…

Mert nagyon nehéz. És még ma is nagyon radikálisnak tűnik. Ugyanakkor a textúra elképesztő minőségű. Nincs mese: ezt a szöveget szolgálni kell! Ez nagy fegyelmet igényel az előadóktól.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top