Graf Orsolya Lickl-díjas, a saját zenekara tüntette ki
Pécsett született, itt járta iskoláit és a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán diplomázott. A fővárosban kezdett dolgozni egy lapkiadónál, aztán visszatért szülővárosába. Graf Orsolya zenét nem tanult, de ma már tizennégy éve a Pannon Filharmonikusok marketing- és kommunikációs vezetője. Idén ő kapta a zenekar belső elismerését, a Lickl-díjat. Ezt a zenekar alapítójáról, Lickl Györgyről nevezték el, aki 1769-ben Ausztriában született. Bécs ünnepelt zeneszerzője volt, 21 operáját játszották. 1806-ban mégis Pécsre költözött, ezek után csak egyházzenei műveket komponált, és itt élt 1843-as haláláig. A róla elnevezett díjat tavaly alapította a zenekar. Idén hárman kapták meg: egy zenekari művész, Sturcz László oboa szólamvezető, egy külső partner, Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, a menedzsmentből pedig Graf Orsolya, akinek az indoklás szerint „meghatározó szerepe van abban, hogy a Pannon Filharmonikusok az ország közgazdasági értelemben vett kulturális brandje lett.”
„Nekem nem az a feladatom, hogy eladjam a zenekar koncertjeit, hanem az, hogy egy művészeti társulat brandjét építsem. Sokkal összetettebb munka, mintha egy rendezvényszervező cégnél dolgoznék. Szakmai elveim szerint csak a hiteles kommunikációnak van hosszú távon értelme. A szervezet magjából – jelen esetben a művészeti társulatból – kell fakadnia, és mindig igaz tartalmat kell közvetítenünk. Az én dolgomat nagyon megkönnyíti, hogy a ‘termék’, a Pannon Filharmonikusok nagyon jó. Tehát valódi értéket kell eljuttatni az emberekhez.”
Persze a marketingnek így is nagy a jelentősége. Valljuk meg, a komolyzene nem tartozik a legpopulárisabb műfajok közé, és inkább az idősebb generáció érdeklődik iránta. Ahhoz, hogy a koncerttermek megteljenek, hogy új, fiatalabb közönségréteget is sikerüljön behívni, új és új ötletek kellenek.
„Egyre fontosabb a vizualitás, az, hogy a tevékenységünket, koncertkínálatunkat képi formában is vonzóan ajánljuk. Ez azonban nagyon sok pénzbe kerül, nem jut rá annyi, amennyire szükség volna. Ráadásul a célcsoportunk több szempontból is nagyon heterogén. Szép számmal vannak a zeneirodalmat jól ismerő rajongók, vannak, akik csak a legnépszerűbb műveket ismerik, és feladatunk az is, hogy megtaláljuk azokat, akik most ismerkednek ezzel a világgal.”
A koncerteknek a műsorkínálaton túl az egyik fő vonzereje, hogy új és új muzsikusokat hívnak meg, akik pedig sikert aratnak, azokat visszahívják. Ehhez nagyon fontos, hogy a vendéget hogyan szólítják meg, mennyire pontosan, rugalmasan szervezik meg a munkáját, milyen élménnyel gazdagodva távozik ő a zenekartól. A koncerteken túl a kommunikációban az évadot, hangversenyeket összefogó üzenetekkel kommunikálnak, amely mintegy fogódzót ad egy-egy sorozathoz vagy egy teljes évadhoz.
„Az évadok meghirdetésekor egy üzenet mentén mintegy összekötjük az egyes hangversenyeket, eseményeket. Ez soha nem előzi meg a művészeti tervezést. Nem a marketing talál ki egy üzenetet, ami mögé tematikus évadot szerkeszt a művészeti vezetés, hanem éppen fordítva. A meglévő művészi igényeket és választásokat valamilyen laza motívummal összefűzzük. De az első mindig a művészi szándék. A Bartók-évben például a zenekar eljátszott a zeneszerzőtől öt művet. Magyarországon sajnos ez értékesítési kihívást jelent a kollégáknak. Egy ötletes programsorozattal azonban közelebb tudtuk hozni a szerzőt a hallgatóhoz, amikor az olimpia évében az öt művet összekapcsoltuk az öt karikával, Bartók-ötpróbát hirdettünk, és a főpróbákon és beavató előadásokon résztvevők ajándékokban is részesültek. Az előadásokat is vonzóbbá tettük így.”
Ezekhez a megoldásokhoz persze kell a kollégák és a zenekari tagok együttműködése. Orsolya kiemeli a grafikusukat, Lakatos Kornélt, akinek a munkája mindig hozzátesz a zenei produkcióhoz.
„A zenekar nagy együttes, több mint 100 fős közösség. Sokféle ember alkotja a 25 éves frissen diplomázott fiataltól a nyugdíjas korú muzsikusokig. A kommunikációnak azért is hitelesnek kell lennie, mert a társulat maga is azonosul vele. Mondhatnánk, hogy mi vagyunk a világ legjobb zenekara, de arról magunk is tudnánk, hogy nem igaz. Viszont kétségtelenül az ország egyik vezető együttese vagyunk, és az egészen biztos, hogy az ország legtöbbet játszó zenekara. A Kodály Központ rezidensi feladatai, a budapesti bérletsorozatunk, a külföldi turnék, a fesztiválszereplések mind emelik a rangunkat. Biztos vagyok abban, hogy ez a kollégák művészi motivációjában szerepet játszik.”
Ebben a szakmában Orsolya is sokkal többet kereshetne például egy multinál. Vannak azonban más erők is.
„Munkámban a kreativitást szeretem a legjobban. A korlátozott marketing keretnek megvan az az előnye, hogy növeli a kreativitást. De félre a tréfával. Manapság – sokszor érthető okokból – ha a „a profi kommunikációs szakember”-re gondolunk, akkor egy, a háttérben megbújó konspiratív emberre asszociálunk, aki a megrendelő érdeke szerint manipulálja a célcsoportját. Nekem a profizmus azt jelenti, hogy etikus vagyok és hiteles. A tehetségemet és a tudásomat nem megtévesztésre, hanem „fordításra” használom: a zenekar értékeit és kínálatát úgy tálalom a közönség számára, hogy az vizuálisan, szóban és írásban megjelenítse azt a tartalmat és várható élményt, ami a közönségünkre vár. Ha nem így tenném, a következő koncertre nem is jönnének el. Ez nem könnyű feladat. Állandóan tanulni kell, lépést tartani a trendekkel, ráadásul egyszerre több idősíkban gondolkodni. A következő pár koncerten éppúgy, mint többéves távlatban.”
Orsolya szerint Magyarországon egyetlen igazi nagyváros van csak. Ám az egy fokkal kisebbeknek számtalan előnyük van.
„Mi Pécsett nem vagyunk állandó versenyhelyzetben, mivel nincs másik szimfonikus zenekar. A társadalmi megbecsültségünk nagy, ezt magunk építettük és erre lehet támaszkodni is. A Kodály Központ Európa egyik legjobb koncertterme, ide bárki szívesen jön játszani, vezényelni, énekelni. De ez azt is jelenti, hogy nagyobb a felelősségünk, hogy magas minőséget produkáljunk.”
