Olyan egyházra van szükség, amely nemcsak az ünnepnapokon látszik, hanem vigasztaló egyházként képes jelen lenni az emberek hétköznapi életben – mondta a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke karácsonyi interjújában.
Fabiny Tamás szerint az ünnep mindig esélyt ad az emberek megszólítására. Az egyházak nagy felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni azokkal, akik karácsonykor a látóterükbe kerülnek, mert elmennek a templomba éjféli misére vagy megnézni egy betlehemes játékot.
„Szeretné, ha a ritkábban templomba járók nem a dorgáló egyház felemelt mutatóujjával találkoznának, hanem nyitott, befogadó közösséggel”.
Az evangélikus püspök, aki novemberben vette át az MEE elnök-püspöki tisztségét, terveiről szólva elmondta: tizenkét éve, püspöki beiktatásán a lutheri mondatot jelölte meg célként, amely szerint az egyház:
„Testvérek beszélgetése és egymás vigasztalása”.
Akkoriban a legfontosabb feladat az volt, hogy demokratikusabbá váljon a 70-es 80-as években kialakult, autoriter egyházvezetés, ezért próbált „beszélgető stílusú egyházvezetést megvalósítani”.
„Ennek fenntartásával most a másik szóra tenném a hangsúlyt: a vigasztalásra. Vigasztaló egyházként kell jelen lennünk híveink életében, akik között sok az idős, a beteg, elesett és Isten-kérdéssel vívódó ember, de a társadalom különböző rétegeit is vigasztalnunk kell, akiket más esetleg otthagy az út szélén”.
Fabiny Tamás az egyházon belüli konkrét, sürgető feladatként beszélt a lelkészi életpályamodell kialakításáról. A lelkipásztori szolgálat „veszélyeztetett hivatás”, a lelkészeken olyan lelki és fizikai teher van, amelynek „feldolgozása és elhordozása korántsem könnyű”. Az egyházvezetés ezért a közeljövőben szeretne olyan életpályamodellt kidolgozni, amelyben a lelkészek folyamatos támogatása, egészségügyi szűrése, lelki gondozása, továbbképzése, a krízishelyzetbe kerültek segítése és az anyagi megbecsülésük igazságossá tétele is szerepel.
A lelkész nemcsak meghallgatja, hanem magára is veszi a hozzá fordulók bánatát, és az ilyen találkozások sora idővel komoly teherré válik. A karácsony ebből a szempontból is kiemelt időszak: krízis sok magányos ember számára, és könnyen azzá válhat egy lelkész számára is, akinek ilyenkor sokak gondját kell magára vennie.
„Püspökként ezért igyekszem ilyenkor támogatni a lelkészeimet, a szolgálatban pedig fontosnak tartom, hogy ne csak a hagyományos istentiszteleteket tartsam meg, hanem diakóniai munkát is végezzek, idén például karácsony első napján egy kistarcsai szeretetotthonban”
– tette hozzá Fabiny Tamás.
A reformáció emlékévéről szólva kiemelte: az év legfőbb hozadéka az eredeti lutheri kérdések újrafeltevése volt. Ezek leginkább arról szólnak, „hogyan találunk irgalmas Istent, és – ami legalább ilyen fontos, hogy – hogyan találunk irgalmas felebarátot”. E kérdések megválaszolását az emlékév végével sem lehet lezártnak tekinteni, és aktualizálásuk többet ér száz emlékmű állításánál.
A 2017-es év sok lehetőséget kínált, hogy „kilépjünk a templomkapun”, és ez fontos, hiszen Luther sem a templom belsejében helyezte el 95, az egyház megújulását sürgető tételét, hanem a kapura szögezte ki.
„Nekünk is meg kell tanulnunk használni a templom külső falát.”
Fontos, hogy legyenek az egyháznak az embereket a kultúra oldaláról megszólító terei és programjai. Emellett legalább ilyen fontos a médiában való jelenlét, ott az egyházat nem ismerő embereknek is meg lehet mutatni, hogy ez nem egy „zárt istentiszteleti közösség”.
Az egyházak médiaszereplését még mindenkinek, az egyháznak, a médiának és a befogadóknak is tanulniuk kell. Az egyháznak meg kell tanulnia úgy beszélni a médiában, hogy egyszerre legyen figyelemfelkeltő, érthető és egyértelmű a hívek és a kívülállók számára.
Ugyanakkor a média embereinek is érzékenyebben kellene reagálniuk a politika világán kívülről érkezőkre. A média ma mindent a politikai koordinátarendszerben próbál értelmezni, mindent azonnal politikai állásfoglalássá tesz. Az egyház azonban nem ebben a koordinátarendszerben működik, és nem szerencsés minden kijelentését „visszatuszkolni” oda
– mondta Fabiny Tamás.
