„Páratlan pontossággal” erősítette meg a Microscope nevű francia műhold Einstein relativitás-elméletét – közölte hétfőn a CNES francia űrügynökség.
A 2016-án felbocsátott kicsiny műhold eddig nem bukkant olyan tényezőre, amely kétségbe vonná a híres fizikus által száz éve kidolgozott elméletet.
A kutatás első eredményei „páratlan pontossággal” mutatják ki, hogy a testek ugyanolyan gyorsulással zuhannak a légüres térben – közölte a CNES.
A Föld felett 710 kilométerre keringő Microscope feladata, hogy a szabadesés egyetemlegességét vizsgálja a légüres térben és a világűrben, 100-szor nagyobb pontossággal, mint a Földön.
Einstein a gravitáció és a gyorsulás közötti ekvivalencia elvére építette fel a relativitás-elméletét. A Földön az ekvivalenciaelvet 13 tizedes pontossággal tudták igazolni. A Microscope, amelynek a küldetése 2018 végéig tart, ezt akár 15 tizedes pontossággal képes megtenni.
A műhold által gyűjtött adatok 10 százalékának elemzése után a Physical Review Letters című szakfolyóirat hétfőn megjelent számában a kutatók által közzétett cikk szerint a műszernek eddig 14 tizedes pontosságot sikerült elérnie.
A 300 kilogrammos műholdban két különböző összetételű (platina, illetve titán) egymásba helyezett henger formájú tárgy van, a külső behatásoktól teljesen védve. A kísérlet során a gyorsulásmérőkkel a két test egymáshoz viszonyított helyzetét mérik. A kísérlet kezdete óta a Föld körül keringő két tárgy összesen a Föld-Nap távolság felének megfelelő 85 millió kilométert zuhant.
Ha az ekvivalenciaelv igaz, a két tárgy egymáshoz képest nem mozog, mert ugyanazzal a gyorsulással esnek – magyarázta Thibault Damour fizikus, a cikk egyik szerzője. Ha viszont „mozognak”, az az ekvivalenciaelv megsértése lenne.
Eddig még ilyet nem tapasztaltak, ami azt jelenti, hogy Einstein elmélete még annál is igazabb, mint gondolták – magyarázta az IHES természettudományi intézet professzora.
A gravitáció kapcsán, a hivatalos tudomány éppen a relativitás alapelvét tagadja meg. Mert attól függetlenül, hogy mennyire megdöbbentő, igaz vagy sem az az állítás, hogy nem a tárgy esik a föld felé, hanem a „földfelszín esik fel” a tárgyhoz, ennek a lehetőségnek a vizsgálata egyszerűen kötelező. Legalábbis akkor, ha a relativitás-elméletet komolyan vesszük.
Most nézzük a cikket:
A Föld felett keringő Microscope űrszonda folyamatosan „zuhan” a Föld felszíne felé. Azért nem zuhan alá, mert a kerületi sebessége úgy van megtervezve, hogy az a 710 km magasságban a szondát mindig továbbviszi a kerület mentén. Így aztán nemcsak folyamatosan gyorsul, de maga is, és ami benne van az is, folyamatosan szabadesésben van. És mivel a szonda kerület menti mozgásának gyakorlatilag nincs ellenállása, az megy-megy, zuhan-zuhan, és most már 850 millió km-nél tart.
Ha azonban azt feltételezzük – a relativitás értelmezésével teljesen összhangban – hogy a szonda alatt a Föld gyorsulva tágul és így a felszíne folyamatosan emelkedik, akkor dolog sokkal egyszerűbb: Mert akkor a szonda nem zuhan, hanem éppen ellenkezőleg – érintő irányban mindig „elmenekül” az alatta táguló földfelszíntől. Így aztán a szondában lévő platina és titán mintatárgy mitől „esne” különböző gyorsulással, ha nem is ők gyorsulnak, hanem alattuk a földfelszín?
A tér és az idő ebben az esetben alapvető fontosságú, mert ha a földi tágulás tér-ideje nagyon-nagyon más, mint a miénk a Föld felszínén, akkor ebből a tágulási folyamatból gyakorlatilag nem is érzékelhetünk mást, csak azt amit ma is gondolunk. És ne feledjük azt sem, hogy valamikor a Föld feszínét is laposnak képzeltük.
Ez a komment nem azért íródott, hogy ezt a hivatalos fizika számára eretnek feltételezést másokra rátukmáljam – bár szívesen tenném – csak azt akartam szemléltetni, hogy ezt a lehetőséget is vizsgálni kell mielőtt ítéletet mondunk. Mert ha nem, akkor éppen a címben szereplő relativitás-elmélettel kerülünk ellentmondásba, mint ahogyan abba az elmélet megalkotója is került, amikor csak az egyik irányt követte és azt általánosnak nevezte.