Határozottan elítélte pénteki közleményében a Stutthof (Sztutowo) volt náci német haláltábor helyén létesített múzeum igazgatósága azt a filmet, amelyet az ottani gázkamrában 1999-ben forgatott egy lengyel rendező, és amely ellen a héten több zsidószervezet tiltakozott.
A gázkamrában meztelenül fogócskázó fiatal színészeket rögzítő rövidfilm miatt a holokauszt-túlélők szervezetei, köztük a Simon Wiesenthal Központ és az Izraeli Holokauszttúlélők Szervezete szerdán Andrzej Duda lengyel elnökhöz és Beata Szydlo kormányfőhöz fordultak azért, mert a minap kiderült: a korábban is botrányt keltett alkotást a stutthofi emlékmúzeumban forgatták.
A zsidószervezetek magyarázatot kértek arra, hogyan volt lehetséges egy ilyen film forgatása a stutthofi gázkamrában.
A stutthofi múzeum igazgatósága a PAP hírügynökségnek pénteken küldött közleményben leszögezte: a rövidfilmet – amelyet Artur Zmijewski (fenti képen) multimediális művész, a Krytyka Polityczna lengyel lap szerkesztője rendezett, és maga is szerepel benne – még a korábbi, azóta elhunyt igazgató idején forgatták a múzeum területén.
A múzeum rendelkezésére álló adatok szerint Zmijewskit a néhai igazgató arra kötelezte, hogy a felvételek rögzítése előtt engedélyeztesse a forgatókönyvet, a rendező ezt azonban ígérete ellenére nem tette meg, és engedély nélkül valósította meg projektjét. Az emlékhely meggyalázásának minősítve a történteket, az igazgatóság annak idején a film megsemmisítését kérte, amibe Zmijewski beleegyezett, de ezt az ígéretét sem tartotta meg.
A stutthofi múzeum jelenlegi igazgatósága szerint – mely határozottan elítélte, és szintén az emlékhely meggyalázásának minősítette a filmet – az intézményben ma érvényes előírások fényében ilyen eset nem fordulhat elő.
A rendező korábbi nyilatkozata szerint a holokauszt-trauma legyőzésére törekvő rövidfilmet művészeti installációként több németországi kiállításon és az Egyesült Államokban is bemutatták. Nemzetközi tiltakozást többször is kiváltott, egyebek mellett az után, hogy 2015-ben a MOCAK krakkói kortársművészeti központban helyezték el.
A második világháború előtt szabad kikötőváros státusszal rendelkező Gdansk területén a stutthofi haláltábort eredetileg a gdanski zsidók és lengyelek megsemmisítésére létesítették, 1944-ben hozták működésbe a gázkamrát. A lágerben 1939 és 1945 között becslések szerint 63-65 ezer embert gyilkoltak meg, köztük 28 ezer zsidót. A haláltáborba szinte az összes európai országból, Magyarországról is deportáltak foglyokat, mintegy 110 ezer embert.
