David Baldacci: Emlékek börtönében [Memory Man] – General Press, 2017 – fordította Nagy Nikoletta – 432 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-452-081-8
Csodálni és irigyelni szoktuk azokat az embereket, akik mindenre emlékeznek, amit valaha láttak, s valóban, főleg, ha jó célra használja valaki ezt a képességet, akkor – a könnyen belátható nehézségekkel együtt is – van miért irigyelni. Amos Decker, miután egy sportbaleset következményeként szert tett erre a különös képességre, rendőrnek állt, és szülővárosának legkitűnőbb nyomozója lett. Hol máshol kamatoztathatná jobban a képességeit?
Az Emlékek börtönében című regény nyitójelenetében Decker nyomozó arra ér haza, hogy családját brutálisan kivégezték. A földszinten sógora hever átvágott torokkal, az emeleti hálószobában felesége fekszik főbe lőve, a fürdőszobában pedig megfojtott kislányát találja… Ilyen helyzetből kiindulva talán nincs is abban semmi különös, ha feldolgozhatatlanná válik a valóság, és élhetetlenné az élet. Még egy normál emlékezetű ember sem biztos, hogy összeroppanás nélkül képes lenne túlélni egy ennyire brutális eseményt. De mit tehet az, aki az utolsó vércseppre is pontosan emlékszik, és nyomozó létére sem talál kapaszkodót az ügy felderítéséhez?
Tizenöt hónap, huszonegy nap, tizenkét óra, tizennégy perc. Az agya különleges működése miatt az idő állandóan a szeme előtt pergett. Ennyi idő telt el azóta, hogy három holttestet talált az otthonában, ahol a családját lemészárolták. Hatvan másodperc múlva pedig tizenöt perc lesz, plusz ugyanannyi év, hónap és nap. És ez így megy tovább…
…az Emlékek börtönében, ahonnan nem lehet kiszabadulni, s ahol információk és nyomok hiányában rendet sem lehet tenni. Baldacci hőse tényleg nyomorult, s nem is csoda, ha az idézetben jelzett időszak alatt a létezés peremére került, rövid és gyors zuhanás után a hajléktalanságból kellett visszakapaszkodnia a „normális létezés” peremére.
Helyzete csak akkor változik meg, amikor kiderül, hogy valaki feladta magát a rendőrségen, és bevallotta a hármasgyilkosságot. Ráadásul, pont akkor, amikor Amos Decker megpróbál bejutni a rendőrségre, hogy megnézze magának a feltételezett gyilkost, a helyi középiskolában egy teljesen érthetetlen tömegmészárlás történik. Kiderül, hogy ennek – és az ezután következő brutális és jól tervezett gyilkosságoknak is köze van a hipermnéziás nyomozóhoz. A kérdés csak az, hogy miért?
David Baldacci elképesztően csavaros, lélektanilag jól megalapozott történetben lökdösi ide-oda főhősét, és vele az Olvasót. Hiszen – és ez viszonylag gyorsan kiderül – Deckernek emlékeznie kellene arra, hogy ki az elkövető, és arra is, hogy mit akar a tudtára adni. Főleg azért, mert üzeneteket is kap az ex-zsaru.
A falon vörös nagybetűkkel a következő felirat állt:
Annyira hasonlítunk egymásra, Amos. Annyira. Mintha testvérek lennék. Van fiútestvéred? Tudom, hogy nincs. Utánanéztem. Lánytestvéred van, de fiú nincs. Lehetek én? Már tényleg csak mi vagyunk egymásnak. Szükségünk van egymásra
– üzeni a gyilkos a nyomozónak, s bár még több, hasonlóan személyes üzenet is felbukkan, mégis úgy tűnik, hogy a brutális gyilkosságok egyetlen célja, hogy Deckert az öngyilkosságba hajszolják. De miért?
A tökéletes emlékezet sem segít.
Hiszen Deckernek, ahhoz, hogy a saját megfelelő emlékét megtalálja, először fel kell tárnia a múltat, s nem önmagát, hanem a végsőkig eltorzult személyiségű elkövetőt kell megértenie.
Az Emlékek börtönében egy véres, brutális és csavaros bűnügy regény, ahol az olvasó lehetőséget kap, hogy a főhőssel együtt keresse a megoldást. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az elkövetőről kiderül, hogy ő is inkább áldozat. Többszörösen is. Persze, ettől az iszonyatos kegyetlenség nem válik meg nem történtté, s Amos Decker sem lesz újra ugyanaz az ember, akit a családja lemészárlása előtt volt.
Amos Deckerhez kötődő Baldacci-történetekből már négy kötet jelent meg angolul. Nem csodálkozom, ha a magyar olvasók türelmetlenül várják a folytatást, sőt azon sem csodálkozom, ha valaki az Emlékek börtönében miatt lesz kíváncsi a korábban magyar megjelent Baldacci-regényekre.
Van belőlük néhány.
