Barátság, iskola, szerelem, kudarcok, bizonytalanságok, félreértések – sokáig lehetne még sorolni azokat a helyzeteket, amelyekkel egy fiatal tininek meg kell birkóznia a mindennapokban. A Móra Kiadó új sorozata, a PINK – A te világod! sok humorral és nagyon életszerű történetekkel mesél a 12-14 éves fiataloknak az őket foglalkoztató kérdésekről. A sztorik annyira pörögnek, hogy szinte letehetetlenek a könyvek, amelyekben garantált a happy end. Hogy mi lehet a PINK-könyvek titka, arról a sorozat szerkesztőjével, Besze Barbarával beszélgettünk.
– Már két része megjelent a sorozatnak. Ahogy a kezembe vettem a könyveket, rögtön feltűnt, hogy mennyire vagány borítókat terveztetek. Emellett a sztorik is olyanok, amik szinte beszippantják a fiatal olvasót. Miért tartottátok fontosnak, hogy egy ennyire „csajos” sorozatot indítsatok?
– Bár külsődleges jegyeiben valóban lányos a borító, és a sorozat címe is az, hogy PINK – A te világod! a fiú olvasókat sem akarjuk kizárni, mert ezek a történetek nekik is szólnak. A Móra egyik legnépszerűbb sorozatáról a LOL-ról is tudjuk, hogy vannak fiúolvasói. Hosszú évek munkája előzte meg ezt a sorozatot. Régóta szerettünk volna olyan könyveket kiadni, amelyek korosztályilag a Móra régi klasszikus sorozata, a Pöttyös könyvek, és a néhány éve indult, de nagyon népszerű LOL-könyvek közé próbálja beékelni a célcsoportját. A PINK tehát a tizenkettő-tizennégy éves lányok és fiúk olvasótáborára számít. A Pöttyös könyvek, bár folyamatosan megújulnak, azért klasszikusabb szövegeket és kalandokat tartalmaznak, és fiatalabbaknak, a nyolc-tíz éveseknek szólnak. Eddig nem volt olyan célzott sorozata a kiadónak, ami szórakoztató, kalandos, akciódús, mindenképpen van benne szerelmi szál, és a 12 év körüli korosztálynak szól. Ez lett a PINK. A LOL-könyvek idősebb korosztálynak valók, azokban már azért kimondottan romantikus, sőt akár erotikus elemek is előfordulhatnak.
– Hogyan válogatod a könyveket? Milyen témák jelennek meg a sorozatban?
– Arra törekedtem, hogy izgalmas, közérthető, a mai korosztály problémáit megjelenítő történeket tálaljak. Elsősorban a szereplők korosztályát tartom szem előtt. Ha ez megvan, tehát a szereplők családban/családszerűségben élnek, autót még nem vezetnek, tehát még nem élnek önálló életet, akkor megvizsgálom, melyek azok a problémák, amelyek körül forog a sztori. Amikor a szövegeket válogatom, a fő szempont az, hogy a történet semmiképp se legyen gagyi, előre kiszámítható, nagyon rózsaszín vagy stílustalan. Egyébként borzasztóan nehéz megtalálni a jó szövegeket, merthogy ez az az irodalom, amiből nagyon sok van: szórakoztató lányregényekkel tényleg folyót lehet rekeszteni. Eszméletlen nagy a merítés! Amik viszont a szűrőn átkerülnek, azok valóban jó és izgalmas szövegek. Ezekben a történetekben problémás gyerekek is vannak, sőt, a legtöbbjük az. Némelyikük nem hagyományos családban nő fel, családi vagy beilleszkedési problémái vannak, küzd az önbecsüléssel, az önismerettel, olykor átéli a kirekesztettséget, de mindezt a szerző nem hasfájós komolysággal adja elő, nincsenek óriási megrázkódtatások. Szóval nem olyan könyvekre kell gondolni, mint amilyenek például a Tabu-sorozatunkban megjelennek. Ott kifejezetten súlyos témák kerülnek elő, a családon belüli erőszaktól a különféle lelki sérülésekig. A PINK-ben ezekről nem esik szó ilyen mélységben, ugyanakkor ezek a könyvek is próbálják érzékeltetni a reális helyzeteket, amik a valóságban is előfordulhatnak felső tagozaton vagy a gimiben. És ebben a sorozatban biztosan nincs mágia – se boszorkányság, se varázslótanoncság –, ezt is szándékosan száműztem. Fontos, hogy hús-vér lányok jelennek meg, hús-vér problémákkal.
– Mik ezek a problémák? Tudnál néhány példát mondani a már megjelent kötetek kapcsán?
– Például a klikkesedés, amikor a lányok fújnak egymásra, vagy a primadonnaság, tehát hogy van az osztályban egy hangadó csajszi, aki minden fiút be akar zsebelni. Nagy kérdés a lányok számára, hogy ha tetszik nekik valaki, hogyan közelítsék meg. Ezek azok a problémák, amik, azt hiszem, minden tinire univerzálisan jellemzőek. Az az érdekes, hogy a történetekben milyen különböző módon jönnek elő ezek a kérdések. Azokat a szövegeket szeretem és válogatom be, amelyekben a kamaszkori magamra ismerek. Amikor olvasom a szövegeket, próbálom előszedni a saját tapasztalataimat, élményeimet, és amikor hasonlóságokat fedezek fel, akkor bízom benne, hogy a mai tinik is ráismernek a saját élményeikre. Egyébként van két tinilektorom, akiknek oda szoktam adni a kéziratokat. Nem szeretnék úgy járni, hogy negyvenes szerkesztőként elolvasom ezeket a tinikönyveket, „ujjongok”, hogy hurrá, ezek a mai problémák ugyanolyanok, mint a régiek, és esetleg melléfogok a generációs távolság miatt. A tinilektorok általában visszaigazolják, hogy a mai kamaszokat is jóformán ugyanazok a problémák izgatják, zavarják és feszítik, mint a régieket. Azt szeretném, hogy azon könyvek, amelyek ebben a sorozatban megjelennek, úgy hassanak a mai fiatalokra, ahogy rám hatottak bizonyos könyvek annak idején.
– Mi a fő különbség a te régi olvasmányaid és ezek között a könyvek között?
– A digitalizáció. Ebben a sorozatban megjelennek az okostelefonok, a Facebook, a chatelés, ami annak idején, harminc évvel ezelőtt még nem volt. De a fundamentális problémák tényleg ugyanazok. Nagyon fontos a külső elfogadása és el nem fogadása. Ezekben a könyvekben érnek be a lányok, külsőleg és belsőleg is változnak, úgyhogy ez nagyon-nagyon fontos időszak. A kiskamaszkor alapjaiban problémás, és akkor jönnek hozzá a különböző testi és fizikai változások, amelyek a lélekre is hatnak. Mindennapi küzdelmek jelennek meg ezekben a történetekben, olyanok, amelyektől ezek a könyvek valóban élőszerűvé varázsolják a szereplőiket.
– Három kötetbe olvastam bele, és azt tapasztaltam, hogy valóban élők a karakterek. Megjelenik a gátlásos lány, aki csak egyedül hajlandó otthon táncolni, majd a nagymamájának köszönhetően találkozik egy fiúval. A másikban a szomszédba költözik egy vadóc lány, amitől felfordul az élete a főszereplő kislánynak, a harmadikban pedig félig megárvult lányról beszélünk. Az a lényeg, hogy a történetekben magukra vagy a kortársaikra ismerjenek az olvasók?
– Igen, fontos, hogy olvasás közben jöjjön a felismerés: ha nem is vele, akkor lehet, hogy a kortársával, az osztálytársával ilyen, vagy ehhez hasonló eset megtörtént vagy megtörténhet. Persze vannak azért nem mindennapi figurák is. A Ne kavarj, Francesca! című kötetben a címszereplő például olyan karakter, akibe ritkán botlik bele az ember. Azt gondolom, hogy aki ezt a könyvet olvassa, az inkább szórakozik azon a viszonyon, ami Francesca és Evie között megvan. Én akárhányszor olvasom, mindig valami vicceset találok benne, és el is mosolyodom rajta. Annyira életszerűek azok a párbeszédek! Szerintem az írónőnek, Barbara Dee-nek az egyik csúcsteljesítménye ez a könyv. A PINK KÖNYVEK sorozaton belül van egy „mikrosorozat”, a Katicalányok, ami négy részből áll. Ebből egy már megjelent, a második pedig hamarosan ott lesz a könyvesboltokban. Ebben a sorozatban négy lány történetét ismerjük meg, minden egyes darabot másik lány mesél el a sorozatból, de időnként felbukkannak az előző kötetben szereplő csajok is, így nagyon izgalmas sztorik bomlanak ki. De ami a legjobb ezekben a történetekben és az összes PINK-könyvben, hogy a vége azért mindig happy end.
