Vashegyi György Liszt Ferenc-díjas karmestert választották a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) új elnökévé a szervezet keddi közgyűlésén a Pesti Vigadóban.
Vashegyi György a legfiatalabb jelöltként lett az MMA új elnöke, a 226 érvényes voks közül 140 szavazatot kapott. Mellette Marton Éva Kossuth-díjas operaénekest, a nemzet művészét és Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színészt, rendezőt jelölték a tisztségre. Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, a nemzet művésze az ülésen jelentette be, hogy egy nappal korábban visszalépett az elnökjelöltségtől.
Vashegyi György programbeszédében arról szólt, hogy az MMA szellemi és művészeti súlya napról napra növekszik, jó úton jár küldetése betöltéséhez. Az új elnök szerint az akadémia fontos feladata lesz a jövőben a művészeti nevelés erősítése a közoktatásban, az ösztöndíjrendszer bővítése, a művészeti ismeretterjesztés erősítése, valamint az akadémikusok teljes életművének digitalizálása, archiválása és elérhetővé tétele.
Vashegyi György (Budapest, 1970. április 13. –) karmester, csembalóművész, a régizene kiemelkedő mai szakértője, előadója, a Zeneakadémia tanára a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar alapítója és karmestere – írja róla a Wikipédia, ahol további életrajzi adatokat is olvashatsz.
A Librariusnak idén februárban adott interjút A véletlen műve, kit ismerünk a múlt nagyjai közül címmel.
– Mivel sokaknak talán maga a régizene kifejezés is ismeretlen lehet, kezdjük a legalapvetőbb fogalom tisztázásával. Mitől régi a régizene?
– Sokan és sokféle választ adnak e kérdésre, az én véleményem erről elég radikális: szerintem minden zene „régizene”, ha már nem él a zeneszerző, hiszen közvetlenül már nem kérdezhetünk meg tőle az előadás szempontjából létfontosságú dolgokat, így kutatnunk kell. Akit igazán komolyan foglalkoztatnak egy mű előadási kérdései, valószínűleg egyetért velem abban, hogy egy élő szerző nélküli, „halott” kotta hiába igyekszik szerzői szándék szerint lehetőleg precíz lenni, bizony sok minden így sem lesz egyértelmű. De ettől függetlenül, a mai magyar zenei gyakorlatban „régizenén” elsősorban az 1800 előtt született, reneszánsz, barokk és klasszikus műveket értjük – köztük sok-sok felfedeznivalóval!
