Briliáns, modern és szexi – hatalmas várakozás előzte meg Fischer Iván Don Giovanni-rendezését New Yorkban és Edinburghban, a karmester és a Budapesti Fesztiválzenekar pedig ezúttal sem okozott csalódást a közönségnek.
Amikor Don Giovanni egy térben körülnéz, nem látja az asztalt vagy a székeket, helyette látja a csípőket, vállakat, melleket, karokat és lábakat
– mondja Fischer Iván karmester, akit Mozart operájának megrendezésekor az érdekelte: milyen lenne egy előadás, amiben Don Juan szemével nézzük a világot? Fischer 2011-ben rendezte meg először az operát, amit a New York Times már akkor „magával ragadóbbnak, kreatívabbnak és merészebbnek” tartott, mint a legtöbb operaházi Don Giovanni-előadást. A darabot idén új szereposztásban, a világ egyik legnépszerűbb Don Giovannijával, Christopher Maltmannel a főszerepben láthatja a közönség a már jól ismert szcenírozott koncert formájában.
Az előadás augusztusban az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon és a New York-i Mostly Mozart Fesztiválon debütált, mindkét helyszínen háromszor láthatta a közönség, és minden alkalommal teltházzal futott. Szeptember 21-én, 23-án és 24-én Budapesten a Müpába viszi a produkciót a Fesztiválzenekar.
A New York Times legfrissebb cikke szerint a Fischer-féle rendezés üdítő jelenség az operaprodukciók között. Nagyon emberi és egységes összművészeti előadás, amelyben a vezénylés tökéletes harmóniában van a vizuális megjelenítéssel.
Ez a Don Giovanni mindenestül a zenéről szól, az előadás félretol mindent, ami felesleges. Az üres teret zenészek és énekesek töltik meg, akik a legfelső fokon keltik életre Mozart drámaiságát. Semmi nem lehet ennél közelebb az operához
– írta a New York Classical Review, melynek kritikusa briliánsnak és csodálatosnak nevezte az előadást, a muzsikusok játékáról azt írta, „a világ egyik legjobb zenekara tele élettel és lírai finomsággal játszott”, az énekesekről pedig, hogy „hibátlan volt, az előadók karaktereiket úgy keltették életre, hogy az jóval túlmutatott a színészi játékon”. Maltman mellett a főbb szerepeket José Fardilha (Leporello), Laura Aikin (Donna Anna), Lucy Crowe (Donna Elvira), Jeremy Ovenden (Don Ottavio), Kristinn Sigmundsson (Kormányzó), Sylvia Schwartz (Zerlina) és Matteo Peirone (Masetto) játsszák.
A Concertonet szerint a „a show vitathatatlan főszereplője a zenekar volt, amely csodálatra méltó precizitással, pompás zenei fogalmazással játszott, és tökéletesen keverte a kaján humor és az egyszerűség arányát”.
Másutt az előadás szexi minimalizmusát és lehengerlő dinamizmusát emelték ki, a „dráma és a játékosság kirobbanó fúziója” miatt pedig „mámorító” előadásként írták le, melynek fontos szereplői voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, akik egyszerre voltak jelen díszletként, kórusként, szexuális tárgyként vagy éppen ünneplő tömegként. A New York Public Radio szerint ezen az előadáson egyszerűen ott kellett lenni, ha másért nem, hát azért, mert mindenki más is ott volt: „az előadás méltónak bizonyult a hírnevéhez”. Ahogy pedig a Classical Source ötcsillagos kritikájában fogalmazott:
Ez egy szenzációs rendezés, tökéletes példája a ’kevesebb több’ elvének.
Legközelebbi előadások: szeptember 21., 23., 24., Müpa
