66 éves korában elhunyt Mező Ferenc költő, író, szerkesztő.
1969-ben villamosipari technikumot végzett. 1969 és 1975 között a Magyar Televízióban világosítóként dolgozott. 1975-1979-ben a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kérdezőbiztosa volt. 1979-1983-ban a Gyermekünk című lapnak volt a munkatársa. 1983-ban az ELTE magyar-népművelés szakán kapott diplomát. 1983-tól a mai napig a Mozgó Világ prózarovatának szerkesztője volt.
A hetvenes évek végén Orbán Ottó mutatta be verseit az Élet és Irodalom „Új hang” rovatában. Publikál az országos heti és havilapokban verset, kritikát, esszét, tárcanovellát, publicisztikát.
Művei: Ikerbukfenc (Kozmosz, 1981) vers, Tétova burleszk (Magvető, 1985) vers, A hedonista búcsúja (Orpheusz, 1991) vers, Skót nadrág (Ulpius-ház, 2001) kispróza, Sör és hamu, Válogatott versek, 1981-2009. (Orpheusz, 2009), Dackorszak (Kalligram, 2016) vers.
Dackorszak című kötetéről Trunkó Barnabás beszélgetett vele, feltehetően ez volt élete utolsó interjúja:
Angyalföldnek ez a szeglete mindig is megbecsülte költőit, íróit, művészeit, sportolóit. És büszke is rájuk. Hát persze, hogy a Dackorszak könyvbemutatóját is itt tartottuk, amit például a sarki hentes egy nagy tál tepertővel is szponzorált… Dacosságom és dühöm ellenére én optimista vagyok. Különben is olvastam, hogy mostanában Sapphónak egymás után találják meg a teljes költeményeit is…
Legutóbbi Búcsúk című ciklusának egy versét az Élet és Irodalom versajánlójában olvashattátok:
Reggel
Reggel eltörtem egy
bögrét, a kávét a kiöntő
mellé folyattam, ki se
mozdultam, ma
nem sütött rám a nap,
gyötör a bűntudat, a polcon
plüss mackó nyüszít,
nem veszek, nem eszek,
a ruhámon szaporodó
pecsétek hitelesítenek:
remeg a kezed, öreg;
elrontottam mindent,
már sokkal előbb.
