Thomas Cullinan: Csábítás [The Beguiled]– Athenaeum kiadó, 2017 – fordította Szieberth Ádám – 528 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2931-146-3
Thomas P. Cullinam(1919-1995) polgárháborús regényéből már másodszor forgatnak filmet Amerikában. Az első változat még 1971-ben készült, s abban Clint Eastwood és Geraldine Page domborított Don Siegel rendezésében. A régi filmről sokat elmond, hogy magyarul A tizedes háreme címen futott, és nem mellesleg Don Siegel rendezte a Piszkos Harry-t is. A 2017 augusztus végén a magyar mozikba kerülő – nyilvánvalóan egészen más szemléletű – verziót Sophia Coppola rendezte, és a főhőst alakító Colin Farell oldalán olyan színésznők tűnnek fel, mint Nicole Kidman, Kirsten Dunst és Elle Fanning.
https://www.youtube.com/watch?v=ESoQVlic_l8
Az amerikai polgárháborús időkben játszódó történet helyszíne egy leányiskola, ahol a háború miatt csak öt növendék maradt a két nevelő és a néger szakácsnő társaságában. Ennek a zárt közösségnek az élete formálódik át, amikor az egyik növendék az erdőből hazahoz egy sebesült ellenséges katonát, John McBurney tizedest, akinek az életben maradása is kétséges.
A nevem John McBurney, életkorom húsz év. Gyarmati állampolgár vagyok, a brit alattvalók jogai nem illetnek meg. Wexford megyében születtem, apám, Patrick McBurney, már elhunyt, anyám, Mary McBurney, még él… Ha ugyan életnek lehet nevezni, ami ma Írországban van. Pénzem, kilátásaim, gondjaim nincsenek. Fertőző betegségem nincs, testi fogyatékosságom nincs, leszámítva a mostani háborús sebesülésemet. A fogaim, a hajam, a kéz- és lábujjaim mind megvannak. Az elmém, azt mondják, ép, az emlékezetem jó. Nincs bajom, sérelmem, és gyűlölet sincs bennem – ami talán meglepő annak fényében, hogy honnan jöttem. Kíváncsi sem vagyok semmire, leszámítva az egész világot. Kívánságom csak annyi van, hogy a magam ura lehessek. New York városába megérkeztem 1863. december 23-án, az Unió hadseregébe besoroztak 1864. január 4-én. Aktív tizedessé előléptettek 1864. április 15-én, konföderációs hölgyek fogságába estem 1864. május 5-én.
Nos, asszonyom, még mindig azt állítja, hogy nem ismer?
– mondja a tizedes az iskolát vezető idősebb nővérnek, a bizalmatlanabb és józanabb Martha Farnsworth-nek miután magához tért. S kezdetét a játszma, melynek során az összes nő, beleértve a diáklányokat és a néger rabszolgát is a férfi hatása alá kerül. A lányokat az újdonság varázsa, a felnőtt nőket pedig az életükben tátongó űr betöltésének reményével csábítja a férfi, aki mindig megtalálja a megfelelő szavakat… Tudja, miként lehet ő a játszmák nyertese. Harriet Farnsworth, Martha húga például elég gyorsan a tizedes hatása alá kerül, onnantól, hogy bárdolatlan, közönséges alaknak tartja, egyetlen beszélgetés alatt eljut a rajongásig:
– Magának szép a lelke, John McBurney – mondtam felindultan. – Lehet, hogy van mit csiszolni magán, ahogy mondta is, de szerintem a lelke olyan szép, amilyen szép csak lehet.
A regény különlegessége – és ez az, amire egy film csak mérsékelten reflektálhat –, hogy a kívülálló narrátor mellőzésével végig a lányok és nők szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, McBurney tizedes csak az ő szemszögükből elevenedik meg a regény lapjain. Ez lehetőséget ad az írónak arra, hogy az olvasókat végigvezesse azokon a szélsőséges érzelmeken – a gyanakvástól a rajongásig – amelyekkel a nők találkoznak. A fordító, Szieberth Ádám egészen bravúrosan oldotta meg a feladatot: a megszólalók a magyar fordításban is a saját nyelvükkel és szókészletükkel dolgoznak, s mindenki a rá jellemző stíluselemeket használja (szinte észrevehetetlenül, természetesen).
Sofia Coppola filmje biztosan szép és erős illusztráció lesz ehhez a regényhez, s ha a filmnek csak annyi érdeme lenne, hogy megjelent magyarul a Csábítás című regény, akkor már megérte…
