A British Museum segítségével térhet vissza Üzbegisztánba az a fontos középkori iszlám műkincs, amelyet a közép-ázsiai ország egyik mauzóleumáról loptak el néhány éve.
A nagyméretű – mintegy fél méter magas – díszesen írott, kékmázas csempe az ősi Selyemút mentén fekvő, 13. századi Sasmai Ajub mauzóleum homlokzatát díszítette. 2014-ben tűnt el, amikor tolvajok kiemelték a díszes csempét, helyén egy hatalmas űrt hagyva. A helyi hatóságok attól tartottak, hogy végleg eltűnt, ám a közelmúltban felbukkant az angol műtárgypiacon, egy londoni galériában kínálták eladásra.
A lopást az üzbég hatóságok hivatalosan nem jelentették, de egy oxfordi tudós, aki a közelmúltban Üzbegisztánban járt, észrevette a mayfairi galéria katalógusában az iszlám műkincset. A galéria tulajdonosa, Simon Ray, aki jóhiszeműen vásárolta meg a műtárgyat, azonnal kapcsolatba lépett a British Museum szakembereivel.
Az intézmény a héten fogja átadni hivatalosan a műkincset Üzbegisztán londoni nagykövetségének.
Az 52,5 centiméterszer 30,5 centiméteres csempe John Simpson, a British Museum kurátora szerint „múzeumi minőségű darab”. Egyike a közép-ázsiai vallási emlékművek legkiválóbb, legszebb, legnagyobb és legkorábbi mázas csempe feliratának – magyarázta a The Guardian brit napilapnak.
A több tízezer font értékű műkincset James Allan professzor, az oxfordi Ashmolean Museum keleti művészeti részlegének egykori vezetője azonosította.
A Buharához közel fekvő mauzóleumot, amely az UNESCO világörökség része, Ajub prófétának – a kereszténységben Jóbnak – szentelték. A korán Ajubot mártírként és prófétaként tartja számon, akit vízzel jutalmaztak meg bőrbajai enyhítésére, és akire a helyi közép-ázsiai folklórban a selyemhernyó-tenyésztés patrónusaként és gyógyítóként tekintettek. A mauzóleum középpontjában álló kútnak gyógyító erőt tulajdonítanak – mondta Simpson.
A csempe a mauzóleum homlokzatán lévő felirat utolsó darabja. „A próféta – béke legyen vele – azt mondta: megtiltottam nektek, hogy a sírokhoz zarándokoljatok. Most tegyetek zarándokutat. Ezt az emlékművet az ötszáz-hatszázadik évben (1200-1300) emelték.”
A felirat az iszlámon belüli egyik fontos feszültséget illusztrálja, azt, hogy a szent helyek felkeresését a bálványimádás egy formájának tartották, és tiltott volt a társadalomban – magyarázta a kurátor.
