Egy lappangó Ady-kézirat – a Nyugat első nemzedéke és az olvasás, avagy: ki mit tart a nachtkaszlin? címmel csak június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján állítjuk ki a legújabban előkerült Ady-kéziratot az Országos Széchányi Könyvtárban.
Ady kézzel írt levelének tartalmát ugyan korábban is ismerte az irodalomtudomány, azt azonban mostanáig nem tudtuk, hogy hol lehet az értékes kézirat. A levélhez tartozott Adynak a Kőhalmi Béla könyvtáros és bibliográfus kérdéseire adott, kedvenc és nagy hatású olvasmányait felsoroló válasza, ez jelent meg végül a Könyvek könyve hasábjain 1918-ban. Az írás az Ady-levelezés kritikai kiadásában is szerepel, és 1958-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben is megjelent róla egy forrásközlés, az akkor még élő Kőhalmi Béla jóváhagyásával.
Nagyon korán kezdtem olvasni, nagyon sokat olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között s néhány év óta megint e nem gazdaságos módszerre tértem. Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szépszámúak. Például Jókai regényeit, olyikat talán negyvenedikszer, olvasom, emlékezéssel, néha-néha és néhol-néhol az első olvasás nagy szenzációjával.
Ady Endre elfelejtett vallomása kedves olvasmányairól és ismeretlen levele Kőhalmi Bélához. Irodalomtörténeti Közlemények, 1958. 4. sz. – Elektronikus és Periodika Archívum
A cikket olvasd tovább a nemzetikonyvtar.blog.hu oldalon.
