Schilling Árpád, a hétvégén lezárult POSZT díjkiosztója után, ma reggel tette közzé levelét a Facebook-oldalán, melyben arra kéri a színházi szakma józan és megfontolt szereplőit, hogy ne fogadják el az MMA által nyújtott, díjazásra szánt alamizsnát. Levelét itt olvashatjátok:
Az elmúlt hétvégén zárult a Pécsi Országos Színházi Találkozó, vagy ahogy sokan ismerik: a POSzT. Az esemény mindenki nagy megelégedésére rendben lezajlott, nem volt probléma, a színházi szakma példásan ünnepelt. Szakmai programok már nemigen zajlottak, de ezzel nincs is semmi baj, mert eddig se tudott a szakma mit kezdeni a saját szakmájával, így legalább nincs több kínos önfényezés, tájékozatlan mellébeszélés, unalmas és körülményes esztétizálás. A legtöbb és legfontosabb díjakat az Örkény Színház és a Katona József Színház művészei vihették haza.
Idén a díjazottak pénzjutalomban is részesültek, hála a Magyar Művészeti Akadémia elnökének: Fekete Györgynek. Fekete György, aki saját szavaival élve szarik a demokráciára, és nem tartja magyarnak Konrád Györgyöt, milliárdok fölött rendelkezik, nem beszélve a Vigadóról, amit külön neki újítottak föl. Az MMA saját honlapja szerint sem csinál igazából semmit, fogalmam sincs, mire költik a temérdek pénzt, de az biztos, hogy első alapított díjukkal rögtön egyik munkatársukat jutalmazták. Az MMA igazából egy nyugdíjasotthon, aminek a vezetője egy autoriter, antiszemita bolond. Na, ő utalta ki a 250.000-es pénzdíjakat. Ne legyen félreértés, nem az a probléma, hogy van pénzdíj, hanem, hogy az MMA pénzdíjának elfogadása egyben az említett köztesület legitimálása is. Fekete György pár millióért elfogadtatta a színházi szakma képviselőivel, hogy ő és a számára létrehozott MMA egy korrekt módon működő szakmai szervezet. Ezzel pedig az a baj, hogy az MMA minden, csak nem korrekt.
Azt értem, hogy ha már létezik, akkor legalább adjon egy kis alamizsnát korunk meghatározó színházcsinálóinak. De ellenzem ezt a hozzáállást. Az MMA valójában egy óriási probléma. Ahogy és amiért létrejött, akik és ahogy működtetik, a pénzek, a vagyontárgyak, az egész konstrukció irdatlan nagy balfogás. Konkrétan igazságtalan, jogtalan, szakmaiatlan és káros. Fényes tekintetű ifjúság és megfontolt bölcsek, ez bizony egy fiaskó! Miközben színházaitokban az emberi gyarlóságról, a hatalomnak kiszolgáltatott kisember szenvedéseiről, a jó iránti múlhatatlan vágyakozásról elmélkedtek, a valóság, mint egy szuperszonikus repülő száguld el mellettetek, és Ti elfelejtetek szót emelni. Ha tényleg, úgy gondoljátok, hogy ez rendben van így, akkor nincs miről vitáznunk. Ha azt érzitek, hogy ez így nincs rendjén, akkor még szólhattok. Soha sincs késő!
P.s.: Mielőtt valaki azzal vádolna meg, hogy egyszerűen csak fáj nekem, hogy nem vehettem részt a viadalon, azt sajnos ki kell ábrándítanom. Tavaly a versenyprogramba, idén a kísérő programba hívták meg A harag napját. Nem mentünk el. Azért nem mentünk el, mert azt gondolom, hogy egy előadás, sőt maga a művészet sem olyan fontos, mint az igazság. Hiába átgondolt, kritikus vagy provokatív egy előadás, az csak egy előadás, egy múló pillanat, ami képes elfedtetni velünk, hogy cselekednünk kell. Büszke vagyok-e arra, hogy visszautasítottam a meghívást? Nem. Nem öröm az, ami van. Káröröm se, semmilyen. Csak abban bízom, hogy van még egy-két bátor és előrelátó ember, aki érti, hogy a felejtés mindig bajt hoz ránk. Miután a problémáinkat nem oldottuk meg, nem marad más, mint a felejtés? Ne, kérlek Benneteket, ne tegyétek!!!
