+ Ajánló

Turultollal csiklandozz halálra, Árpád!

Abban talán nincs is vita, hogy a turul ma a jobb és a szélsőjobb nemzeti szimbóluma. Ha a fura madár rendszertani besorolását, eredetét és korát firtatod, akkor a válasz ritkán tartalmaz konkrétumokat. És még hány ilyen kérdés van!

Langó Péter: Turulok és Árpádok / Nemzeti emlékezet és koratörténeti emlékekTypotex Kiadó, 2017 – 306 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-2799-35-3

A nemzeti jelképek tekintetében – főleg a tudomány fejlődése miatt – minden korábbinál nagyobb a szakadék a közvélekedés és a tudomány által alátámasztott tények között. Ráadásul a nemzeti emlékezet valami olyasmi, aminek letéteményesei manapság javarészt olyan kigyúrt kopaszok, akik elhiszik, hogy velük nagy tervei van a Magyarok Istenének.

Langó Péter könyve nem olyan, mint e recenzió, ő nem véleményt formál, nem háborog, mint a tenger, hanem évszázadok véleményeit felgyűjtve szembesíti a tényeket a tudottnak vélt dolgokkal… meg persze az ideológiák mentén megszületett, a történelemmel gyakran csak távoli viszonyt ápoló emlékművekkel. S ezzel – meggyőződésem szerint – óriási szolgálatot tesz Magyarországnak. Hozzájárul ahhoz, hogy az eddig csak sárral bekent sebek kitisztuljanak, és begyógyulhassanak. Ha a hatás nem is azonnali, de talán hosszú idők kitartó munkájával érezhetően egészségesebbé teszi ezt a magába forduló, önsajnálatban fuldokló, másokat hibáztató és ehhez ideológiát gyártó országot, ahol oly szívesen nevetünk másokon, miközben megsértődünk, ha valaki rajtunk mer nevetni.

A nemzeti emlékezet átfogó feldolgozásának és objektivitásra törekvő bemutatásának ma számtalan feltétele adott. A régészeti leletek, a koratörténelmi írott emlékek és források adják azt az alapot, ami megindulhattak a nemzeti történetírások, melyeket romantikus képzetek, ideologikus elképzelések és társadalmi változások tettek olyanná, amilyen formában a nemzeti emlékezetben élnek. De, vajon mennyi köze van mindennek a történelmi tényekhez?

A könyv – és ezzel talán „magához tudja édesgetni” a vérnacionalistákat – tartalmaz egy Felvidéki anzix című fejezetet, mely olyan témákkal foglalkozik, mint a pozsonyi Szvatopluk szobor pajzsán található kettős kereszt, vagy éppen a Cirill és Metód több példányban létező, de eredetileg a nyitrai várban felállított szobra. Előbbi esetben nem csak azt vizsgálja, hogy a szlovák nemzeti ébredésben mikortól és milyen ideológiai háttérrel szerepel a magyar címerről (is) ismert kettős kereszt, de annak is utána jár, hogy a magyar történelemben mely ponton tűnik fel ez a szimbólum. (A könyv állítása szerint a kereszt talapzatául szolgáló hármas halom sem volt eredetileg több, mint díszítő motívum.) Annyit elárulhatok, hogy ez a kereszt, mint nemzeti jelkép nem annyira korai, mint ezt gondolnánk…

…ahogy nem annyira korai a turul sem, ami a legutóbbi rendszerváltás óta oly mértékű szaporodásnak indult, hogy a háztáji baromfitartás elsorvadása következtében lassan több turul lesz egy-egy faluban, mint becsületesen kapirgáló baromfi.

Fasiszta seggfej mi lesz veled,
hogy ha körbe vesznek az idegenek
Hol a Szent Korona, meg a nagy Turul,
Mikor partiba vágnak háturul…

– énekli a HétköznaPI CSAlódások nevű zenekar az Ostoba című dalban, s bár ezzel Langó Péter nem foglalkozik, de a dal szálkás megfogalmazása jól mutatja, hogy a mai magyar köztudatban jelen van a turul, s szerepe nem egyesítő, sőt… ahogy ezt a Langó Péter által tárgyalt szoborállítások is bizonyítják. A turulhoz kötődő jobboldali képzetek és ideológiai alapvetések sem olyan régiek, mint ahogy azt gondolnánk:

…csak 1919 után lett a különböző jobboldali szervezetekhez kötődő szimbólum. Ezt megelőzően leginkább általános katonai jelvénynek számított, így a Tanácshatalom idején a Vörös őrség jelvényében is helyt kapott…

– Gondolta a fene! Mondhatnánk (állítólag) Arany Jánossal, és ez a sommás kijelentés nem csak ebben az egy témában merül fel az olvasóban. A minimális műveltséget igénylő és olvasmányos könyv – némelyeket talán felháborít, de – leginkább csodálkozásra készteti az olvasót… és felfegyverzi olyan tudással, melynek segítségével könnyebben felismerhetők az ideológiai alapú, vagy egyszerűen csak „romantikus” befolyásolási kísérletek. (Árpád apánk sírjának felkutatására tett hihetetlen – és sikertelen erőfeszítések – például inkább tűnnek utólag jóhiszeműen és lelkesen romantikusnak, mint ideologikusnak.)

A könyvet gazdag tartalmán túl az is izgalmassá teszi, hogy a jelenleg regnáló hatalom ideologikus – és gyakran cinikusnak tűnő – nemzeti-kereszténynek álcázott sugalmazásaival szemben a tények és az ismeretek fontosságát hangsúlyozva próbál rendet vágni a nemzeti emlékezet bonyolult rendszertelenségében. Langó Péter könyve nem csak érdekességek tárháza, de olyan eszköz, mely segít megőrizni józanságunkat.

***

A fenti képen – a könyv borítója mellett jobbra – nem biztos, hogy
turul-ábrázolás található, de ezt az értelmezést sem tudjuk kizárni!

2 hozzászólás

2 Comments

  1. szentgyörgymezői

    2017-09-25 - 12:21

    27 évvel a második “bal oldali” diktatúra után még mindig görcsös igyekezettel tolják át a magukat “haladónak” nevezők a fasiszta jelzőt a “jobb/nemzeti oldalra”. Mintha a kommunizmus/szocializmus nem mutatta volna meg a fasiszta klisé minden csínját-bínját. De még Hitlert is “jobb oldalinak” tartják annak ellenére, hogy pártja szocialista párt volt, jelképeiket pedig vörös háttér elé, pl. vörös zászlóra helyezték.

    • Náday Zsolt

      2017-10-01 - 22:35

      a világ nem kétosztatú

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top