Az elmúlt napok megfigyelései alapján bármelyik pillanatban beindulhat a kérészek tömeges rajzása a Tiszán.
Június első napjaiban már néhány kósza példány felbukkant a Maroson, melyekre a sirályok is felfigyeltek, de a zivatarokkal kísért hidegfront kissé visszavetette a tiszavirágok repülését.
Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetőjének megfigyelése szerint szerdán este a Maroson és a torkolat alatt a Tiszán egy-két kilométeren az eső ellenére jó közepes, milliós nagyságrendű rajzás volt.
A tiszavirágzás csodálatos jelensége az alkonyati órákban, este 6 és 9 óra között zajlik. A kérészek rajzása nem számítható ki pontosan, sok körülmény befolyásolja: a hőmérséklet, a vízállás, a szélviszonyok és a felhősödés.
Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény, fontos ökológiai jelentősége is van a tiszavirágzásnak. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. Ilyenkor számtalan sirályt, csért, gémet, gólyát láthatunk, amint a terített asztalnál lakmároznak.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Egy nőstény általában 7-8 ezer petét rak a víz felszínére. A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek, kikelnek, majd az aljzatba és a partoldalba fúrják magukat és az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük három évig tart, s közben hússzor vedlenek. A kifejlett kérészek három év múltán emelkednek fel a víz felszínére. A tiszavirágok ezután kezdenek el repülni, párosodnak, majd elpusztulnak.
