Úgy tekintünk a kis tehetségekre, mintha a saját csemetéink lennének
Hét fiatal és tehetséges muzsikus mutatkozik be június 7-én a pécsi Kodály Központban. Többségük életükben először itt lép nagyzenekari kísérettel, szólistaként színpadra. Az idei hangversenyen csupán két kivétel van, Remenyik Balázs és Nagy Zoltán Ferenc, akik a Virtuózok múlt heti döntőjében már átélték ezt a minden zenész életében meghatározónak számító élményt. A Mesterek és tanítványaik sorozatról Vass Andrással, az est karmesterével beszélgettünk.
– Egy fiatal hangszeres szólista életében meghatározó élmény, amikor először lép fel nagyzenekari kísérettel. Hogyan segítik ebben a gyerekeket?
– A folyamat egy előválógatóval kezdődik, azokat hívjuk meg a zenekarral játszani, akik ennek során kimagasló teljesítményt nyújtanak. A próbákon először a zenekarral tanuljuk meg a kíséretet. Amikor a gyerekek megérkeznek, mindent megpróbálunk elkövetni azért, hogy a lehető legzavartalanabbul érezzék magukat, és azt tudják nyújtani, amit magukban, a zenekartól elvonatkoztatva is nyújtanának. Ez elsőre nem mindig megy könnyen, de a hangversenyeken szerencsére eddig azt tapasztaltuk, hogy a diákok felszabadultan játszanak. És számunkra ez a legfontosabb, hiszen mi őket tényleg kísérni szeretnénk, tehát szólistaként ők határozzák meg, hogyan játsszák a művet, mi pedig lekövetjük azt, amit megszólaltatnak.
– Felnőttként és karmesterként hogyan lehet a gyerekeket oldani és segíteni?
– Sokféle úton-módon segítjük őket. Emberileg is támogatjuk a gyerekeket, emellett mindenki nagyon nyitottan áll hozzájuk. Azzal is próbáljuk oldani a feszültséget, hogy amikor megérkeznek, nem vesszük túl komolyra a próba hangulatát sem. Alapvetően azzal az érzéssel jönnek oda, hogy most egy nagyzenekarral fognak játszani, ami nyilván feszültséget okoz bennük. Ez eleve benne van a gyerekekben, így odafigyelünk arra, hogy ezt az érzést ne erősítsük, ne helyezzünk rájuk plusz terheket. Inkább családias és oldott hangulatot próbálunk teremteni, amelyben amennyire csak lehet felszabadultan érzik magukat, így hamarabb meg tudják mutatni azt, ami bennük van.
– A zenekar is maximálisan együtt tud működni velük az első pillanattól kezdve?
– Igen, maximálisan. Nagyon sokan a muzsikus közül is bele tudják élni magukat ebbe a helyzetbe azáltal, hogy sokuknak a saját gyermeke is zeneiskolába jár, és zenét tanul, tehát ugyanúgy kiállnak vizsgázni, és játszanak hasonló hangversenyeken. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy ez miféle pszichés és egyéb más kihívásokkal jár, így mindenki a lehető legnagyobb támogatást adja a gyerekeknek.
– Mi alapján állt össze a műsor?
– Ez egy vegyes dolog. Azt szoktuk kérni, hogy már az előválogatóra azt a művet hozzák magukkal, amit a zenekarral is játszanának, és az esetek többségében ez is hangzik el a hangversenyen. Esetleg, ha olyan darabot hoznak, ami bekerül a koncert műsorába, de nincs meg zenekari változatban, akkor azt meghangszereltetjük. Eddig minden évben volt ilyen mű, ebben az évben is lesz. Ugyanakkor megesik, hogy verseny vagy más szakmai jellegű elfoglaltság miatt mégsem tudja az előválogatón azt a művet hozni a gyerek, melyet a zenekarral való föllépésre szán, ilyenkor egy hasonló nehézségű, hasonló kihívásokkal teli darabot választunk a koncertre. Ezekben az esetekben ezt a gyerek tanárával szoktuk megbeszélni. Idén is nagyon sokrétű lesz az este, szinte minden stílusban előfordulnak darabok. Többek között elhangzik majd Johann Christian Bach C-moll gordonkaversenyének második tétele, a Weiner Concertino első tétele, Rimszkij-Korszakov Harsonaversenye és Weber f-moll klarinétversenye is. Barokk művek közül tavaly Vivaldi furulyaversenyt játszottunk, ebben az évben Baston C-dúr concertóját fogja hallani a közönség. Tavaly is volt és most is lesz szaxofonos szólistánk is, vele Draskóczy László Korondi táncok című művét adjuk elő. Tehát nagyon-nagyon színes lesz a repertoár.
– Évről évre együtt dolgozik a környéken tanuló gyerekekkel. Mit tapasztal, milyen a jövő zenész generációja?
– Azt mindenféleképpen ki kell emelni, hogy nagyon sok tehetséges gyerek van az országban. Nagyon sokan vannak azok, akik jó teljesítményt képesek nyújtani. Ami ennek a kevésbé örvendetes oldala, hogy azt tapasztaljuk: a tehetséges gyerekek jó része nem ebben az országban képzeli el a szakmai jövőjét és a felsőfokú tanulmányait sem. Ez komoly probléma. Akik valóban az élvonalban vannak, azok többsége be sem adja hazai felsőoktatási zenei intézménybe a felvételi kérelmét. Valamikor a Zeneakadémia volt minden elsővonalbeli tehetséges művészcsemete álma. Ma már ez nincs így. Sokan azért választanak külföldi intézményt, mert ott olyan képzést remélnek, amivel versenyképesebbek lesznek rövid és hosszútávon is. Külföldön olyan tárgyakat és kurzusokat hallgathatnak, olyan tanároktól tudnak tanulni, akiknek a vezetése alatt úgy gondolják, hogy könnyebben megnyílnak majd a lehetőségek számukra a zenei pályán. Azt hiszem itthon a felsőoktatás és a muzsikus-életpályamodell tekintetében is átfogó, strukturális változásra lenne szükség.
– A Pannon Filharmonikusok évek óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a zenei tanulmányaikban kiemelkedő gyerekeket felkarolja, támogassa. Miért fontos ez a zenekarnak?
– Egyrészt a zenészutánpótlás szempontjából fontos feladat. A zenekarnál kiemelt szempont, hogy akik kimagasló teljesítményt nyújtanak a saját korosztályukban, azok megmutathassák magukat szólista szerepben zenekarral, és megtapasztalhassák azt az érzést, amikor az ember egy nagyobb körben, akár 30-40-80 muzsikussal zenél együtt. Ezt az élményt zeneiskolai körülmények nem tudják megtapasztalni. Emellett inspirációt és egyfajta plusz energiát ás motivációt szeretnénk adni a továbbtanuláshoz. Nem egy olyan diák volt, aki fellépett a zenekarral, majd országos versenyen is tovább gyűjtötte a díjakat. Volt, akire ilyen hangversenynen figyeltek fel szélesebb körben, és más intézményektől is kapott meghívást. Volt olyan tehetséges fiatal, akit ez a lehetőség segített hozzá az új hangszeréhez. Azt gondolom, a Pannon Filharmonikusoknak nagyon fontos missziója, hogy a muzsikusi pályát olyan fényben tüntesse fel és olyan lehetőségeket kínáljon a tehetséges gyerekeknek, amely a gyerekeket és a velük hasonló korú osztálytársaikat, diáktársaikat is inspirálja arra, hogy többre vágyjanak, küzdjenek a nemes célkitűzéseik eléréséért, zenével foglalkozzanak, gyakoroljanak.
– A közönség hogyan fogadja ezeket a hangversenyeket?
– Mindig nagyon nagy a siker. Természetesen a szülők, a rokonok és a barátok is ott ülnek a közönség soraiban. Volt olyan esemény, amikor egy iskolából busszal jöttek el meghallgatni a társukat. Ilyen szempontból a közönség támogatása, a pozitív hozzállás és a siker ezeken az eseményeken mindig garantált. Szívvel-lélekkel ott vannak a gyerekek mellet. Mi a zenekarban pedig úgy tekintünk a kis tehetségekre, mintha a saját csemetéink lennének.
A 2017. évi Mesterek és tanítványaik program ifjú tehetségei:
Bagi Flóra – furulya (10 éves), Forgó Boglárka – gordonka (15 éves), Drahos Botond – harsona/euphonium (13 éves), Szentkirályi Boldizsár – szaxofon (15 éves), Horváth Apor Boldizsár – zongora (15 éves), Nagy Zoltán Ferenc – klarinét (17 éves), Remenyik Balázs zongora (13 év)
Műsor:
Carl Maria Von Weber: f-moll klarinétverseny – I.tétel
John Baston: C-dúr concerto, No.2
Draskóczy László: Korondi táncok
Johann Christian Bach: D-dúr zongoraverseny, W.C63 – I.tétel
Johann Christian Bach: c-moll gordonkaverseny, W.C77 – II.tétel
Weiner Leó: Concertino – I.tétel
Nikolai Rimszkij-Korszakov: Harsonaverseny
Jules Levy: Grand Russian Fantasia
