Ez az ötödik tavasz, amikor hozzánk látogat korunk egyik legnagyobb koreográfusa. Idén két darabbal is.
A SACRE a 2004-ben készített Tavaszi áldozat (Sacre du printemps) felújítása, mely a Gat repertoár egyik főműve, ezért kapta a Bessy-díját is 2006-ban, a New York-i Lincoln Centerben való fellépés után. A művelt közönség már láthatta a Trafóban a darabot is 2009-ben, a fiatal közönség pedig most bepótolhatja. A szigorú eleganciát lázas villámokkal vegyítve bimbózik ki a tavaszi áldozat, modernitása teljes pompájában. Ki gondolná, hogy Stravinsky kopogó ritmusaihoz remekül illik a kubai salsa?
A GOLD is átdolgozás, a 2013-as The Goldlandbergs-é, melyben Glenn Gould kanadai zongoraművész két munkáját keverik egymásra: a Goldberg-variációk legendás interpretációját és egy költői rádiós dokumentumjátékot (The Quiet in the Land). Intenzív összejátszása zenének és táncnak, melyen keresztül mély emberi viszonyok bontakoznak ki.
A marokkói-izraeli gyökerű francia ötgyermekes családapa, Emanuel Gat sokáig karmesternek készült. A tánccal 23 éves korában találkozott először, de a zene továbbra is központi szerepet játszott a munkáiban. Első önálló koreográfiáját Bach zenéjére készítette 1994-ben. Saját társulatát 2004-ben alapította, miután a gázai övezet közeléből Franciaországba költözött. A Trafóban 2009-ben a Tavaszi áldozat mellett a Téli utazással mutatkozott be, majd 2010-ben megint körbejárta a Téli utazás témáját és bemutatta a Téli variációkat. 2012-ben visszatért a folyamatosságon alapuló Brilliant Corners-zel, majd 2015-ben a Plage Romanique-kal. Emanuel Gat művészete a legtisztább tánc, amelyben annak érzéki és fizikai minősége egyaránt kiemelkedik.
Kizárólag a táncban és csakis abban keresem a válaszokat. Ha más médiumokat is használnék, az olyan lenne, mintha azt gondolnám, hogy vannak dolgok, amelyeket a tánc nem képes kifejezni. Inkább arra törekszem, hogy egyetlen kifejezőeszköz minden lehetőségét kiaknázzam, mint hogy többféle eszközt használjak 20%-os hatásfokon
– vallja a tiszta tánc műfajában alkotó Gat, aki láthatóan továbbra sem nem ijedt meg Nyizsinszkij árnyékától, ami 1913 óta lebeg Stravinsky műve felett. Szerencsére.
