Minden munka megterhelő, de komoly munka nélkül szart sem ér az élet. Ha pedig visszarettentem volna a gondolattól, akkor biztosan nem írtam volna meg – válaszolta Nádas Péter az Új Szó kérdésére a Világló részletek című kétkötetes memoárjával kapcsolatban.
Arra törekedtem, hogy minimalizáljam a fikciót, azaz ne a képzelet diktáljon, hanem a dokumentálható valóság.
Az irodalmi előképekről is beszél az interjúban:
Bizonyára vannak nagy irodalmi mintáim, de ezek is inkább távolról. Saint-Simon herceg emlékiratai. Az ő vallomásainak van egy egészen sajátosan rendi akcentusa. Önmagával szemben nem kevésbé kíméletlen, mint másokkal szemben, s így hihetetlen plaszticitással áll elénk XIV. Lajos udvara. De az is legalább ilyen világos, hogy ő nem mindenkihez vagy bárkihez beszél a csodásan hajlékony nyelvén, amely az érzelmességtől a brutalitásig mindent magába ölel, hanem meg sem érinti őt még a tudat, hogy a korabeli udvari arisztokrácián kívül is van világ.
- Az Új Szó interjújából az is kiderül, honnan, hogyan került az a szuggesztív fénykép, az izlandi megfeneklett hajó a memoár címlapjára.
KORÁBBAN >>>
