Magyarország Ausztriával, Csehországgal, Németországgal és Szlovákiával közösen terjeszti fel a kékfestés hagyományát az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
A kékfestés magyarországi hagyományát 2015-ben vették fel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A legkorábbi festőcéh 1208-ban Bécsben jött létre, hazánkban először 1608-ban Lőcse, Eperjes, Igló és Késmárk társulásával kezdte meg működését. A kékfestés a 18. század végétől meghonosodó festőmesterség egyik speciális ágát, a rezerv eljárású dúcnyomást és az indigóval történő textilfestést jelenti.
A magyarországi kékfestés hagyományának képviselői a magyarországi kékfestőműhelyek, kutatók és kulturális intézmények.
A 20. század elején mintegy 400 műhely működött Magyarországon.
A textilipar átalakulása, a gyárak megszaporodása a 20. század második felétől a kis műhelyek, manufaktúrák létét is bizonytalanná tette, így kevés műhely tudott talpon maradni. Az 1970-es években számuk már a harmincat sem érte el.
Magyarországon jelenleg nyolc berendezéssel együtt fellelhető műhelyből hat működik aktívan. A magyarországi kékfestés közösségét ezek a még meglévő, családi alapon működő kékfestőműhelyek alkotják. Mivel oktatás híján a szakma elméleti és gyakorlati elsajátítása csak műhelyekben lehetséges, a mesterség már csak e keretek között tud fennmaradni. A még létező műhelyek sorsa a fiatal generáción múlik, de az elmúlt időszak azt mutatja, hogy van érdeklődés a szakma továbbfolytatására.
A kékfestés hagyományának öt országgal közös előterjesztését formai és szakmai értékelést követően az UNESCO Kormányközi Bizottsága fogja tárgyalni 2018 novemberi ülésén.
