A közönség köreiben sokan nagyra becsülik Jordán Tamás színházigazgatói munkáját a szombathelyi Weöres Sándor Színháznál, és azt a józan és mértéktartó kiállást, amellyel a politikai botrányba torkollott színházigazgató-választást kezeli.
Dragomán György író családi emlékeit idézve a facebookon írt bejegyzést a színházról és Jordán Tamásról:
Amikor Szombathelyre költöztünk 1988-ban, nem értettük, hogy lehet, hogy egy ekkora városnak nincsen színháza. Ha jól emlékszem, rögtön a rendszerváltás után megalakult az első színházalapító társaság, de a önkormányzat politikusai nem nagyon értették, minek az.
Emlékszem, apám milyen szenvedélyesen magyarázta akkoriban mindenkinek, hogy rendes színház nélkül nem tekintheti magát igazi kultúrvárosnak egy megyeszékhely. Majdnem húsz év kellett ahhoz, hogy Szombathelynek igazi kőszínháza legyen, apám ezt már nem is érhette meg.
A város mérhetetlenül sokat köszönhet Jordán Tamás szenvedélyes fanatizmusának, botrány és szégyen, hogy így hálálják meg.
Azok után, hogy tíz évet szánt a városra az életéből, nem megalázni kellene őt, hanem könyörögni kéne neki, hogy maradjon, és komolyan elgondolkozni azon, hogy egyszer majd utcát neveznek el róla a városban.
Ahogy elnézem, a (helyi) politikusok most sem értik, de legalábbis félnek tőle.