Tüntetést szerveznek a könyvkiadók pénteken délután 16-órára az Alexandra Nyugati téri könyvpalotája elé, mert a terjesztőhálózat felelőtlen gazdálkodása folytán fizetésképtelenné vált, és nem fizet az eladott könyvek után a kiadóknak, amivel a könyvszakma jelentős részét válságos helyzetbe sodorja. A tartozás mára több mint 3 milliárd forint. A tüntetés szervezőjét, Galambos Ádámot, újságírót, szerkesztőt, a G-ADAM Könyv- és Lapkiadó Kft. tulajdonosát kérdeztük.
– Hány kiadóval egyeztettek a pénteki tüntetésről, kikre számítanak?
– Nem csak azokra számítunk, akiknek tartozik az Alexandra, hanem azokra is, akiknek fontos, hogy miként alakul a könyvkiadók sorsa az Alexandra bezárása után. Szinte az összes hazai kiadót meghívtuk az eseményre a facebookon keresztül, és jó néhánnyal személyesen is egyeztettünk.
– Mit remélnek, mit szeretnének elérni a tüntetéssel? Merthogy abban biztosak lehetnek, hogy az Alexandra magatartása nem fog változni.
– Nincsenek hiú reményeink. Úgy gondoljuk azonban, hogy éppen minket, kiadókat hagynak ki az egyeztetésekből, akik „finanszíroztuk” az Alexandra felelőtlen gazdálkodását. Meg akarjuk mutatni a könyvkiadók erejét, hiszen ha csendben maradunk, akkor bármikor a jövőben is újra ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatnak minket.
– Mit gondolnak arról, hogy közös érdekképviselete van kiadóknak és terjesztőknek, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE), miközben a napnál is világosabb, hogy ebben a helyzetben sem és a piaci árrés kialakításában sem azonosak az érdekeik.
Mindenképpen szükség lenne egy önálló kiadói érdekképviseletre. A demonstráción erről is beszélni fogunk.
– Mit gondolnak a bizományosi rendszerről? Működhet jól egy ilyen rendszer úgy, hogy a terjesztő a bizományba vett könyvek eladásában semmilyen anyagi felelősséget nem vállal?
(Futball-EB 2016 album, Phil „The Power” Taylor: Erőpróba)
– 1992-ben a Magyar sportévkönyvből kb. 20 000 példányt nyomtak és 25%-os árréssel vásárolták meg fixen a nagykerek. Pillanatok alatt elfogyott. 2011-ben már csak 1000 darabot nyomtak belőle és bizományos értékesítéssel sem kellett nagyon senkinek. Egyébként ez volt az utolsó év, hogy ez a patinás sportkönyv megjelent. Azt akarom ezzel csak mondani, hogy változnak az idők. Nyilván a rendszer nem a legideálisabb a könyvkiadók számára, amit közösen kéne jobbá tennünk. Viszont az, hogy ma bizományiban, átlagosan 50%-os árréssel veszi át egy könyvhálózat a könyveket, és az eladás után még ki sem fizeti; ez felháborító.
– Milyen új terjesztési rendszerben gondolkodhatnának, ami nem hozza kiszolgáltatott helyzetbe a kiadókat?
– Véleményünk szerint a kiadóknak közösen kellene kialakítani egy online könyves platformot, ahol a vásárlók közvetlenül a kiadóktól vehetnék meg a könyveket. Így a könyvkiadók és a vásárlók is sokkal jobban járnának.
– 2015-ben a tankönyvek nélkül 11.330 cím jelent meg. A kialakult helyzetnek részben oka lehet, hogy a kis magyar piacon sok ez a cím? Az átlagpéldányszám 1.712 volt ugyanebben az időszakban.
– Nem vagyok a korlátozás híve. Én például nagyon örülök, ha megszerezhetek magamnak néhány olyan könyvet, amely csupán néhány száz embert érdekel, köztük engem is. A kiadó saját döntése, hogy piacai alapon megéri-e ezt neki kiadni.
– Fölmerült, hogy az állam konszolidálja a helyzetet, és vállalja át a közel 3 milliárdos tartozást. Az állam nemet mondott. Mi erről a véleményük?
– Teljesen jogos, hogy nem akarja átvállalni az állam egy felelőtlenül gazdálkodó cég felhalmozott tartozását. Nem ez a feladata. Az azonban a feladata, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel (gyorsított büntetőeljárás, végrehajtás stb.) elősegítse azt, hogy a könyvkiadók minél előbb a pénzükhöz jussanak.
– L. Simon László a Lakitelki konferencián tartott előadásában súlyos nemzeti és súlyos kultúrpolitikai ügynek nevezte a kiadók megmentését. Mit gondolnak arról, hogy a politika exponálja magát ebben az ügyben? Nem a piacnak kellene megtisztítania magát?
– Nem szeretnénk a politikát belekeverni a pénteki akciónkba. Tény, hogy az Alexandra összeomlása fontos ügy, de nyilván vannak ennél sokkal fontosabbak is hazánkban. Nekünk, kiadóknak azonban a léte múlik ezen, tehát természetes, ha kiemelten kezeljük.
– Évek óta jól látszott, hogy merre tart ez a történet. Az utóbbi években láttak biztató jeleket, bíztak a megoldásban? Volt egyáltalán valamilyen eszközük?
– A Könyvbazár Kft. megalakulása után mi is úgy gondoltuk, hogy Matyi Dezső kihúzza a cégét a csávából, hiszen a könyvpiac minden szereplőjének ez volt az érdeke. Úgy tűnik, ez nem sikerült, és az utolsó lökést az adta meg a demonstrációhoz, amikor levelet kaptunk az Alexandra-beszerzőnktől, hogy menjünk le Pécsre a visszáruért, és vigyünk magunkkal egy csereraklapot. Azaz Matyi Dezső megsértődhetett a kiadókra, hogy csak 3 évig szponzorálták őt, és most nem állnak ki mellette, visszakérik a könyveiket. Ezért mi odaadjuk Matyi Úrnak a csereraklapokat, csak éppen a Nyugati téri boltja előtt rakjuk le azokat. És emellett persze kinyilvánítjuk nemtetszésünket is.
– Látnak-e valamilyen forgatókönyvet a könyvszakma megtisztulására?
– A könyvszakmának, véleményem szerint, nem kell megtisztulnia. Ebben a pillanatban egyetlen olyan szereplőről tudunk, aki tisztességtelen, az az Alexandra és a Könyvbazár Kft., hiszen nem akarja kifizetni a kiadóknak járó pénzt az eladott és lejelentett könyvek után. Az, hogy a többi könyvhálózat, nagykereskedés túl magas árréssel veszi át a könyveinket, vagy a saját könyveit helyezi előtérbe a mieink kárárra, esetleg eladásra már alkalmatlan, megrongálódott könyveket is visszaad, ez már egy másik történet. Ezeken közösen tudunk változtatni.
