TE VAGY A HIBÁS!
EGYIKNEK SEM VOLT LEHETŐSÉGE ARRA, HOGY ELDÖNTSE, HOVA SZÜLETIK.
Értelmiségi barátom egy verekedésről ír az egyik közösségi oldalon. Két család összeakaszkodott, néhányan megsebesültek, kivonult a mentőszolgálat és a rendőrség.
Értelmiségi barátom javasolja, hogy a két család térítse meg az esettel kapcsolatos állami költségeket: kórház, mentő, rendőrség stb.
Értelmiségi barátom, és sajnos, a hozzám közel- és távolálló értelmiségi barátaim, meg a közösségi oldal hozzászólói sem értik: ELSŐSORBAN NEM A KÉT CSALÁD A HIBÁS.
Nem a két család a hibás, függetlenül attól, hogy milyen megnevezéssel illetjük az éppen verekedő magyar állampolgárokat.
Isten nem most ejtette le őket az ország területére, hogy itt összekapjanak, és kést rántsanak egymásra. Sőt, a két család tagjai közül egynek sem volt lehetősége arra, hogy eldöntse, hova születik: egy felvilágosult rózsadombi vagy újlipótvárosi polgárcsaládba, ahol nem tartják ildomosnak az ökölharcot (no, meg nem is tudnak, nem is mernek verekedni), vagy egy mélyszegénységben élő, italozó szülőkkel megvert famíliába, ahol az indulatoknak nem szab határt az erkölcs és a törvény. Az egymásnak eső felek egyike sem dönthetett arról, milyen szülei lesznek, milyen iskolába járhat, milyen nevelésben részesül, azaz ki lesz a tanára, és milyen lesz az oktatási rendszer, meg az őt körülvevő erkölcsi, kommunikációs aura.
Magyarul és egyszerűen: a kést rántók egyike sem szólhatott bele a társadalmi beilleszkedésük, azaz a szocializációjuk folyamatába. Ebben körülbelül annyi döntési lehetőségük volt életük során, mint egy bolygónak, hogy milyen pályán kering.
Ugyanakkor értelmiségi barátom körülbelül negyven aktív évet töltött el az országban, és módja volt százezrekhez szólni, százezreket megszólítani, módja volt a véleményét kifejteni, az ország, és ezen belül a két család életét befolyásolni. Nem annyi módja, és lehetősége, mint Kádárnak vagy Orbánnak, de mindenesetre ezerszer több, mint a két, egymásnak eső család tagjainak.
Tehát, ha a gondolatmenetét az összecsapás költségeinek megtérítéséről, a megtérítés követeléséről tovább pörgetjük, eljutunk odáig, hogy értelmiségi barátom volt a hunyó, ő volt a hibás a verekedésben, tehát neki kell fizetnie.
Tudom, sokan őrült beszédnek tartják ezt a következtetést, de higgyék el, van benne rendszer.
Az állam nem azért jött létre sok ezer éve, hogy a döntési helyzetben levők (államelnöktől a legkisebb falu tanáráig) számon kérjék azok deviáns tetteit, akiknek léte, létformája, magatartása a döntési helyzetben levők döntéseitől függ elsősorban. Az állam azért jött létre, hogy minden lehetőségével elősegítse az emberi képességek kibontakozását és működését, valamint a szolidaritást, és ennek következményét: a relatív egyenlőséget.
Értelmiségi barátomnak tehát azt tudom mondani, /akkor is, ha a kommentelők a torkomnak ugranak/, hogy: TE VAGY A HIBÁS!
Nem tudom, elég világosan szóltam-e, de ismétlem: TE VAGY HIBÁS!
Felfogtad?
TE VAGY A HIBÁS!
MEG ÉN!
Nógrádi Gábor
