Y generáció, virtuálfüggőség és generációk közti kötődések – ilyen és ehhez hasonló témákat boncolgat a Parental Ctrl című előadás. A kolozsvári GroundFloor Group legújabb darabját január 13-án mutatják be a Trafóban, méghozzá az 11. és 27. között zajló Nextfeszten. A Parental Ctrl rendezője Sinkó Ferenc, a Groundfloor Group Egyesület alapító tagja, koreográfus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, aki olyan előadásokkal vált ismertté, mint például a Parallel és a #hattyúdal. Sinkó Ferencet kérdeztük a Parental Ctrl-ról, korábbi darabjairól és az Y generációról. Interjú.
– A 2013-as Parallel című előadásoddal váltál nemzetközi szinten is ismertté. Ilyenkor a szakma és a közönség nyilván azt várja, hogy a következő darabjaid is legalább olyan erősek legyenek. Mennyire hatott ez rád nyomásként?
A Parallel egy nagyon szerencsés találkozás volt, és így utólag nem tekintem mércének, bár valóban rengeteg hazai és külföldi meghívást kapott, és két évig Románia legtöbbet turnézó előadása volt. De ezt a sikert nem éreztem nyomásként, nem akartam megismételni. Inkább saját magammal szembeni elvárás volt, hogy a próbafolyamat legyen ugyanolyan nyitott, személyes, laza és ugyanakkor izgalmas. Úgy érzem, ez sikerült. Sikerült olyan személyeket magam köré gyűjteni, akik hasonló érdeklődésű, ritmusú és lelkületű emberek, és ez megkönnyítette a közös alkotást. Számomra ez a legfontosabb. Nem a téma az elsődleges, amikor elkezdek dolgozni. Mindig az emberekből indulok ki. A téma a közös érdeklődésből, egymásra figyelésből született, születik.
– Úgy tudom, a Parental Ctrl darabhoz egy hangfelvétel adta az inspirációt, melyen az előadás három szereplője, Bodoki-Halmen Kata, Ötvös Kinga és Sipos Krisztina közösen zenél. Mire gondoltál, amikor először hallottad őket? Mi fogott meg a zenéjükben?
Azt gondoltam magamban, hogy ezt nem a szobában kell csinálni, hanem a színpadon. Megfogott az egésznek a hangulata, a felszabadultsága, ahogyan az örömzenélésből született valami őszinte őrület. Kíváncsi lettem erre a hármasra, meg magamra, hogy mit kezdek ezzel, hogy hogyan lehet ezt a szabadságot egyszerre kötötté tenni, formává alakítani, és ugyanakkor megőrizni. Ebből a kíváncsiságból indult minden.
– A darabban ugyanúgy szerepet kap a színház, a film és a zene is. Hogy épült fel az előadás? Hogyan kell elképzelni az alkotói folyamatot?
Témánk nem volt, csak a csapat, és a bemutató dátuma. Első körben nyár elején egy hétre elmentünk táborozni. Rengeteget beszélgettünk, játszottunk, és valahogy minden beszélgetés a szüleinkhez vezetett. Adta magát a közös téma, ezt próbáltunk minél színesebben, minél több eszközzel megközelíteni. Sokat jameltünk, volt benne koncert, slam, mozgás, kamera. Sok személyes történetet elevenítettünk fel, videófelvételeket készítettünk, elég sok mindent rögzítettünk. De a készítendő előadásról nem beszéltünk, csak magunkról. Ősszel az Ecsetgyár stúdiójában találkoztunk újra, és onnan már konkrétabbá váltak a dolgok, legalábbis színházi értelemben. Összeraktuk a puzzlet.
– A három előadóval jó barátságot ápoltok. Mennyire fontos egy rendezőnek, hogy a színpadon kívül is megtalálja a közös hangot az alkotótársakkal, színészekkel?
Eddig csak barátokkal dolgoztam. Számomra a színházi munkában a bizalom a legfontosabb, és ha az megvan, akkor az nem csak egy „munkaviszony”, hanem egyben barátság is.
– A Parental Ctrl elsősorban az Y generáció szemszögéből mutatja be a mai kamasz-szülő viszonyt, valamint annak nehézségeit. Milyenek a visszajelzések az X generáció részéről?
Mi próbáltuk kiegyenlíteni ezt a dolgot, hogy ne csak egy szemszög legyen. Nem biztos hogy sikerült. Kolozsváron és az eddigi fesztiválokon elsősorban a fiatal generáció nézi-nézte az előadást, az ő visszajelzéseik erősebbek. De volt olyan szülő, akinek kamasz gyerekei vannak, és aki azt mondta, hogy ő mindkét szemszöggel azonosulni tudott, egyszerre nézte szülőként és tinédzserként, egyfajta skizofrén állapotban. Ez a visszajelzés nagyon jólesett.
– Sokan hangoztatják, hogy a mai kamaszok és szüleik között egyfajta kommunikációs zavar áll fenn. Vajon képes-e feloldani az ebből adódó feszültséget a Parental Ctrl?
Előadás után többen is felhívták a szüleiket, vagy legalább megszületett bennük az igény a kommunikációra, több ilyen visszajelzés volt. Hogy ez elegendő-e, helyzete és viszonya válogatja.
– Közeleg a 13-ai fellépés a Trafóban. Hogy álltok a próbákkal? Mennyire van ilyenkor bennetek izgalom?
Októberben játszottuk utoljára az előadást Kolozsváron, a bemutató – 2015 novembere – óta többen új projektekbe kezdtek, mindenki éli az életét. Van egy hétvégénk, hogy visszahozzuk az előadás hangulatát. Nagyon várjuk a trafós fellépést, ez egy kiemelt helyzet, amiért nagyon hálásak vagyunk. Reméljük, sokan néznek majd minket.
- A Parental Ctrl darabról itt olvashatsz bővebben, jegyet rendelni pedig ide kattintva tudsz az előadásra.
