A forradalom és Mindszenty József neve szinte egybeforrt. De hogy mi is történt pontosan, hogyan látta a legfontosabb szemtanú az eseményeket, és egyáltalán: hogyan ítélte meg saját szerepét a szabadságharcban, az kiderül a jelen kötetből, mely a Mindszenty-hagyaték frissen feltárt anyagainak tematikus feldolgozását nyújtja.
A Szépmíves Könyveknél megjelent Mindszenty József: 1956 – Írások a hagyatékból című könyv Kovács Attila Zoltán történésszel, a könyv egyik szerkesztőjével beszélgetett a Fixtv Kata könyvespolca című műsorában Kata:
Itt egy részletet is olvashatsz a könyvből:
“Az orosz támadás idején még nem tudtunk a washingtoni táviratról Belgrádba. Arról sem, hogy Tito nyilatkozatai összevisszaságával szemben – bizalmasa szerint hozzájárult a magyar szabadságharc fegyveres leveréséhez. Kína követelte e habozó Moszkvában a szabadságharc elnyomását. Hruscsov később hozzáteszi: Bukarestben a csatlósok együttese is kívánta, de leghevesebben Románia és Csehszlovákia. Ezekről még szó lesz, 5000 tank, nehéztüzérség, bombázók és 200 000 katona bevetése lett a szabadságharc büntetése.
Mindez ismeretlen még, de már rabok voltunk. Nyolc évi rabság után volt szabad 4 napom, 4 és fél szabad éjszakám. Jön a félrabság, és Villonnal mondhatom: Hazám földjén én is száműzött vagyok. Nov. 4-i egyik programpontom: a sebesült hősök és a beteg görög-katolikus megyéspüspök, dr. Dudás Miklós meglátogatása a fővárosi kórházban. Ravasz László, aki most visszatért egyházi munkakörébe, jelentette magát látogatásra. Fontos megbeszélésre gondolok. Nov. 5-re kitűztem és megüzentem visszatérésemet a már érthetően türelmetlen székvárosomba, Esztergomba. Folytak az ünnepi előkészületek. ÁVH merénylettervről is értesített dr. Mátrai Gyula, prelátus, kanonok, irodaigazgatóm. 7-én lesz Budapesten a hősök temetése, amelynek szertartására felkértek. A merényletterv nem tartott vissza. Ám a beteg- és székváros-látogatás, a vérmezői temetés elmaradtak. A magyar nép elleni merénylet akadályozott és tört le szinte mindent. Az idő már a nov. 3. és 4. közti éjfélen túl van, amikor fáradtan, tompultsággal ledőlök. Hajnali órában telefonon értesíti házamat a parlamentből Tildy miniszter titkára. Hívnak oda. Nov. 3-án nappal és éjfélig a szovjet haderő körülvette a fővárost. Nov. 4-én hajnali 4.25-kor tüzet nyitott. Száz és száz ágyú bömböl körös-körül és lövi a fővárost. Kísérteties fénylepedők és villanások az égbolton. Kísérnek rövid időre a pincébe. De hamarosan megyek a parlamentbe, autóval és sofőrrel. Itt értesülök, Maléter honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnök-tábornokot és Szűcs Miklós ezredest, akik a kormány megbízásából folytatólagosan Tökölön az orosz vezérkar meghívására annak főhadiszállásán tárgyaltak az orosz katonai megbízottakkal a kivonulás technikai lebonyolításáról, éjfél körül a tanácskozás ürügyével, csalárdul letartóztatták őket. Nem kisebb személyiség jött ezért repülőgépen, mint G. Serow generális.”
