3.
(Mintegy helyesbítve az előző sötétet, világos; Haydn
anyja hunyorog a fényben, mint aki eltévedt)
ANYA
Kicsoda nem akar? Még hogy az én tündér kisfiam
ne akarna írni? Hát mindég ír. Ha akar, ha nem akar,
az ír. Úgy folyik belőle a zene, mint belőlem a könny.
Mint Tiszába a kis Túr. Hajóvonták találkozása tilos.
Mama, mondta, kiírom én a szemüket, mondta. Így,
hogy kiírom, így mondta.
ANGYAL
A néninek mit teccik itt keresni a néninek?
ANYA
Néhé-ni? Néni ám a térgyed kalácsa!
ANGYAL
Dá ízásán táccik bászélni. Níderöszerrejh?
ANYA
Burgenland, fiam, Burgenland.
ANGYAL
Na ja, az mindjárt más.
(tolja kifele az asszonyt)
Sodródjon, Katika, sodródjon kifelé.
ANYA
Burgenland, Burgenland nagy szülöttje – tessék memorizálni
– nagy szülöttje Burgenlandnak a – az én
tündérvirágom.
(el; csönd)
ANGYAL
Ez a jelenet nincs is… Burgenland nagy szülöttje –
(pofát vág)
ANYA
(„kintről”)
Ne vágj pofákat!
ANGYAL
Te akartad. Tessék. Ki mit tud. Aki kérdez: Vágó István.
Aki válaszol – tessék, ott – az a bajuszos úr – nem,
nem ön, asszonyom – egyébként az a kis pihe az orrocska
alatt –
(sóhajt)
kizárólag bizonyos fényben látható – fényesésben –
ferde, őszi fényesésben – ahogy selymesen, csöndesen
fölszikrázik – donna baffuta sempre piaciuta – fincsik
a bajszos nők –
(elréved)
Elnézést, asszonyom, a pénztárnál visszatérítjük a jegye
árát – én is csak úgy hallottam ezt a bajszos – ezt a
bajszos – bajszos esztétikát – mindenki bajszos – bocs
– engem egyébként ez nem – én nem – az angyaloknak
nincs – a szakirodalom szerint nincs testük.
(talán megemelinti a tökeit)
Szóval Haydn – ne tessék jönni, hogy bécsi klasszikusok
– köztünk szólva ki nem bécsi klasszikus itten –
bécsi klasszikusok egyfelől, popdaráló másfelől – De
valami konkrétat! – Be ne mondja a Teremtést, uram
– bocs, Főnök – Mert végtére is ki volt Haydn?
(vállat von)
Popdaráló. Hát erre nem fogunk választ kapni –
(csönd, fixálja a bajszos nőt, vagy/és birizgálja a saját
bajszát, bajsza helyét)
Fölszikrázik – ha van testem, ha nincs, fölszikrázik –
Meg lehet őrülni tőle!
(csönd)
Lehet, hogy ez itt a probléma? Hogy Haydntól nem
lehet megőrülni? Mozarttól meg lehet, Haydntól nem
lehet.
ANYA
(betör, bejön, befut, vagy fény esik rá, oldjuk meg)
Micso-oda-a?! Hogy az én fiamtól nem lehet megőrülni?
Az én fiam már akkor őrült volt, amikor azt
a koravén kis – na, mi is a neve? – Amadeust még bilire
se ültette az a nagyravágyó apja. Még hogy nem
őrült! Az én kisfiam olyan őrült, hogy a fal adja a
másikat! – Mit őrült! Egyenesen tébolyító – észvesztő
– a falnak lehet menni tőle – idegölő – futóbolond
– kész agyrém –
(hirtelen abbahagyja, halkan, komolyan megérinti az
Angyalt)
Kész agyrém a Józsi, de van benne rendszer.
ANGYAL
(tapintatosan vezeti ki az Anyát)
Tessék jönni – úgy, erre –, csak nyugodtan.
(hirtelen kilöki a látókörünkből)
Eriggy má!!!
(sötét, majd azonnal világos)
Ezt még elfelejtettem. Nincs benne koponya, de hát
ez legyen itt a legnagyobb baj.
Szóval. Einstein meghal, na, Einstein azért egy koponya,
és az Úr színe elé kerülve – tiszteletem, Főnök –
így szól: Uram, egész életemben ezt kutattam, értelmet
adna neki így utólag – post festa, de ez nincs a viccben,
csak a nívó miatt szúrtam be –, ha megmutatnád
nekem azt a Te nagy teremtésednek azt az ő képletét.
A világegyenletet. Oké zsoké, bólint az Úr, és átnyújt
egy papírlapot. Einstein nézi, nézi, egyre izgatottabb
lesz, majd így szól: Uram, az egyenlet teljesen hibás.
(zene)
Tudom, fiam, válaszolt az Úr.
(Az Angyal szigorúan farkasszemet néz a közönséggel,
vagy ha van valaki a színpadon, Haydn, esetleg mindenki,
rendezési probléma, akkor azokkal; majd sötét. Lehet,
hogy az elválasztó „sötét” „zenét” is jelent)
4.
HAYDN
(zongoraszerűségnél ül, talán)
Esterházy –
(rövid, diadalmas zene, nem okvetlenül Haydn)
Ügyelni – arra azért kéne ügyelni – hogy ez a szó –
(fenti zene)
legalább itt – hogy ez a szó legalább itt – hogy itt ne
– hogy itt ne hangozzék el –
(zongorafutamok)
Esterházy-mentes színpadot föstök képzeletem salétromos
falára – Esterházy-mentes övezet –
ANGYAL
(besiet, azt játssza, hogy egy inas, a zongorától a teázóasztalkáig
kíséri Haydnt, rokokó a köbön, teával kínálja,
cukor?, teáznak)
Igazad van, apukám.
Vörös Csepel, vezesd a harcot!
(sötét; nagy zajjal leesik, összetörik a teáskészlet)
Basszus! Meisseni!
