20 év csend után idén ősszel ismét regénnyel jelentkezett Winston Groom. El Paso című könyvében (a regényről szóló cikkünket itt olvashatod) keveredik a történelem és a fikció, miközben a főszereplő, Arthur a gyerekeit próbálja kimenteni a véreskezű Pancho Villa seregének karmai közül. Winston Groom dolgozott újságíróként, szolgált Vietnamban, íróként pedig számos díj, valamint 20 könyv köthető a nevéhez, köztük a Forrest Gump is. A 73 éves amerikai szerzőt kérdeztük az El Pasóról, a történelemben zajló jó és rossz közti küzdelemről, valamint arról, mit szólt a Forrest Gump filmváltozatához. Interjú.
– Az El Paso előtt utoljára 1998-ban jelent meg regénye. Majdnem 20 évig csak ismeretterjesztő, történelmi könyveket publikált. Mi az oka annak, hogy ilyen sokáig nem írt regényt?
A Forrest Gump után eszembe jutott, milyen sok amerikai regényírónak volt olyan szerencséje, hogy egy vagy két sikeres könyvet adtak ki, de azután is folytatták az írást, miután kifogytak a jó ötletekből, mert nem tudnak mást csinálni. Persze akadnak kivételek, mint például Scott Fitzgerald és Thomas Wolfe, akik kifogytak az ötletekből, aztán az olvasók, a kiadók és a kritikusok is lehúzták őket, ezért halálra itták magukat. És ott van például Ernest Hemingway, aki szétszívta az agyát. Én nem ezt az utat akartam bejárni, úgyhogy elkezdtem történelmi könyveket írni, amivel egész sikeressé váltam. Azért szeretem ezt a műfajt, mert ha elkezdem, van eleje, közepe és vége, míg a fikcióban csak egy üres papírdarab néz szembe velem. De az El Paso írásakor másképp történt. El akartam mesélni a történetet, és mindennap izgatottan keltem fel, hogy folytathassam az írást. Úgy érzem, ez lehet a siker titka. Mindennap igazán akartam írni. Briliáns módon élt gondolataimban a történet.
– A Forrest Gump könyve tette széles körben ismertté. Mit gondol a filmváltozatról és mikor látta utoljára?
Először akkor láttam a filmet, amikor 1994-ben megjelent. Többször nem is néztem újra, egészen addig, amíg a lányom nem kérte. Ez körülbelül 10 éve történt. Az iskolában hallotta a barátaitól, hogy én írtam meg könyvben Forrest Gump történetét. Persze nem ez volt az első eset, hogy filmre vitték egy művemet, adaptálták például többek között az As Summers Die regényemet is. Eleinte furcsa érzés a saját alkotásodat a vásznon megelevenedni látni. Érdekes, amikor látod, hogy a te szavaid hangzanak el színészek szájából, de aztán hátradőltem a székben és élveztem a filmet, ami egész jó volt.
– Az El Pasót a 18 éves lányának ajánlja a könyv előszavában. Hogyan reagált Carolina, miután elolvasta a regényt?
Carolina akkor kezdett az Alabama Egyetemen, rengeteget tanul. A szabadidejében szórakozásként csak a karácsonyi szünetben olvashatott. Rendkívül boldog és hálás volt, amiért neki ajánlottam a könyvet.
– Szintén a könyv előszavában fogalmazza meg, hogy a történelem hősökről és gazemberekről szól. Mi érdekli leginkább a jó és a rossz küzdelmében?
Mint ahogy a történelemben, úgy a valóságban sem mindig csak a jófiúk vagy a gonoszak nyernek. De reméljük, hogy többször nyernek a jók, mint a rosszak.
– Az El Pasóhoz Edwin Morgan történetei adták önnek az inspirációt. Mi fogta meg leginkább Eddie elbeszéléseiben?
Eddie történeteinek valós kerete van. Megfogtak azok a történetek, amik az amerikai történelem ilyen érdekes és egzotikus időszakában játszódnak. A történetek összességéből még nem lett volna regény. Meg kellett alkotnom a karaktereket. Valóságossá, érdekessé és fontossá kellett őket tennem.
– Az El Paso egyik legemlékezetesebb karaktere a mexikói forradalom vezéralakja, Pancho Villa, aki rendkívül ellentmondásos személyiség. Hogyan vélekedik róla történészként, és mit gondol róla íróként?
Pancho Villa egyrészt idealista volt, mint például Hitler. Úgy gondolta, arra szánta őt a sors, hogy jobb életet biztosítson a népének. Másrészről kíméletlen gyilkos, kegyetlen szadista volt. Remélem, az El Pasóban mindkét személyiségét sikerült megragadnom és bemutatnom.
– Az El Pasóban megismerünk számos gazembert és hősöket is. Miközben írta a könyvet, melyik szereplővel tudott legjobban azonosulni? Van-e olyan figura, aki az ön személyiségéből táplálkozik?
Személyesen egyik karakter sem köthető hozzám, de talán Arthurral azonosultam leginkább. Pancho Villa serege ellen vezetett egy másik csapatot. Biztonságban akarta tudni az elrabolt gyerekeit. Óriási kihívással kellett szembenéznie.
– Szerzőként ki a legnagyobb kritikusa? Ki szokta kérni mások véleményét írás közben?
Már nem. Ez az én könyvem. Én vagyok érte a felelős.
– Szolgált Vietnamban, dolgozott újságíróként, megjelent 20 könyve és számos díjjal tüntették ki. Ha ki kéne választani élete nagy művét, melyik lenne az?
Tegyük fel, hogy van 20 gyereked! Melyikük lenne a kedvenced közülük? Számomra minden művem különleges a maga módján. Fontos lehet az első könyved és az, amelyikkel a legtöbb pénzt kerested. Nem mondhatom, hogy az egyik jobb mint a többi. Imádok írni. Ez egy jó kaland volt!
A nyitókép forrása: al.com
