Bereczkei Tamás: A megtévesztés pszichológiája – Machiavellizmus – Typotex Kiadó, 2016 – 268 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-279-900-1
Kár lenne tiltakoznod, Bereczki Tamás új könyvét úgy fogod olvasni, hogy közben mérlegre kerül az összes ismerősöd, barátod/ellenséged és rokonod. Bár nem egy gyakorlati tanácsokkal teletűzdelt kézikönyvről, hanem alapos, tudományos ismeretterjesztő munkáról van szó, mégis szinte lehetetlen elkerülni a megszerezhető ismeretek aktualizálást.
A machiavellizmus néven ismert viselkedési mintát Niccolò Machiavelli (1469-1527) írta le/meg A fejedelem című művében, melyhez Cesare Borgia (1475-1507) szolgált mintaként.
…ha lehetséges, a vezetőknek be kell tartaniuk az általánosan elfogadott erkölcsi elveket, de hatalmuk megtartása érdekében a ravaszságot és a hazudozást is be lehet vetniük. Így például kerülniük kell az emberölést, egyszerűen azért, mert ez ellenőrizhetetlen érzelmeket, bosszúhadjáratokat és megtorlásokat von maga után. Színlelt kedvességgel vagy megvesztegetéssel több hívet lehet szerezni. Általában véve az uralkodónak jónak kell magát feltüntetnie, és kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének és vallásosnak kell látszania. Ha történetesen úgy adódik, persze, viselkedjen is ezen öt nemes tulajdonság szerint, de mindig készüljön fel az ellenkezőjére, amint a szükség úgy kívánja
– foglalja össze a pszichológiai tudományok MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, a PTE Pszichológiai Doktori iskola vezetője azt, amiből a machiavellizmus mai fogalma kiindult. Ha a pszichológia ma is csak az vezetők és a politikusok machiavellizmusát vizsgálná, akkor most olyan kijelentésekkel kellene foglalkoznunk, mint például: Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok. De szerencsére nem erről van szó, hiszen a machiavellizmus mai fogalma lefed mindenkit, aki másokat eszközként használ a saját célja érdekében. Azt, hogy melyikünk mennyire machiavellisztikus, mára már mérhetővé tették a szakemberek. A Mach-pontszámok elég pontos képet adnak arról, hogy kik vagyunk, vagy kivel állunk szemben. A gond csak az, hogy nem töltethetünk ki mindenkivel ilyen tesztet, s ha meg is tehetnénk, akkor sincs tudásunk ahhoz, hogy az eredményeket értékeljük, s ennek megfelelően cselekedjünk.
Elsőre talán megnyugtatónak tűnik, hogy jól körülhatárolható, hogy kiket nevezhetünk machiavellistának, de ha figyelmesen olvassuk Bereczki doktor könyvét, akkor könnyen elszáll a magunkra erőltetett nyugalom. A machiavellista személy manipulatív, amorális, cinikus és mentes az empátiától, de
Ugyanakkor óvatos: csak akkor kezd el a zavarosban halászni, ha tudja, hogy kevés esély mutatkozik a leleplezésre. Többnyire valamilyen racionális igazolást keres a tettére, sokszor azt, hogy mások pont ezt tennék a helyében.
Ezzel együtt, ha ez vigasztalja az áldozatokat, – szemben a pszichopatákkal – a machiavellista nem gonosz, mások megkárosítása nála nem öncél, hiszen racionálisan cselekszik, s így lépi át a „hétköznapi ember” számára átléphetetlennek tűnő erkölcsi normákat. Más szempontból persze ugyanez az ember, feladatorientáltsága és célkövetése miatt akár hasznosnak is tekinthető… és ezzel még csak apró töredékeket villantottunk fel a machiavellistákról.
Bereczki könyve attól elképesztően izgalmas, hogy közérthetően tárgyalja az összes felmerülő kérdést, szemléletes példákkal világít rá arra, amire az Olvasó kíváncsi lehet, s kellő visszafogottsággal és körültekintéssel fogalmaz. A könyvből nem csak az tudható meg, hogy milyen a machiavellista, de az is kiderül, hogy hogyan működik, milyen indítékok mozgatják… Sőt, külön rész foglalkozik machiavellizmus kialakulásának hátterével is: mérlegeli az előnyöket és hátrányokat is, és közben megismerteti az Olvasót a következtetések alapjául szolgáló kutatásokkal is.
Azért azt ne feledjük, hogy a mintaként szolgáló Cesare Borgiát – apja, VI. Sándor pápa halála után – lemondatták címeiről, birtokairól és tisztségeiről, és börtönbe vetették.
