Kézzel színezett, álomvilágszerű élőképek. Kopott, málló vakolatú falak között meztelen, vagy jelmezszerűen beöltöztetett alakok. Egy lepusztult, időtlen, ám színes világ szereplői sejlenek, fénylenek elő Jan Saudek fényképein. Művei egyszerre idézik a 19. század erotikus fotográfiáinak világát és Hieronymus Bosch művészetét. A világhíres cseh alkotó több mint 80 eredeti fotója a szegedi REÖK palota termeiben láthatók január közepéig. Az életében és műveiben is extravagáns, festői alkatát fotóiban kibontakoztató Saudekről a kiállítás kurátora Nátyi Róbert művészettörténész beszél.
Sokat tudunk élete intim részleteiről. Üldöztetését, szerelmeit, sportteljesítményeit is ismerhetjük. 81 éves, 5 feleségtől 8 gyermeke született és jó néhány házasságon kívüli utódja is van. Több képén láthatjuk meztelenül modelljei társaságában. Valóban ennyire excentrikus figura?
A kiállításon is látható az a 25 perces film, amiben többször megszólal, jól látszik, hogy szerepet vállal. Ebben az értelemben talán Oscar Wilde-hoz tudnám hasonlítani: az életét is a művészete részévé kívánja tenni. A megnyilvánulásai sem hétköznapiak, mint ahogy az élettörténete sem az. Ez tükröződik a fotóin is.
A kiállítótér helyiségeiben misztikus sötétség fogadja a látogatót, csak a képek világítanak. Mintha nagyméretű lapos képernyőket szereltek volna a falakra. De nem, ezek az eredeti papírképek precízen megvilágítva.
A képei stílusához illeszkedik a kiállítás enteriőrje. A képei is műtermiek, műtermi világítással készülnek. A kiállító tér sötétje kiemeli ezt a hatást.
Saudek többször hangoztatta, hogy a fényképezés hazugság. Nem művészet, mivel egy gép végzi el a munkát az alkotó helyett.
Jancsó Miklóst egyik időskori interjújában megkérdezték, mi a véleménye a filmművészetről. A maga kaján módján visszakérdezett, hogy maga szerint a film az művészet? A riporter persze meghökkent, majd Jancsó elmondta, hogy azt is technikai eszközzel csinálják. Ő a filmezést vette ki a művészet köréből. Az alkotó sok mindent fitogtat, de ennek érdemes mögé nézni. És úgy általában, a művészi ars poeticák számomra mindig gyanúsak. Érdemes meghallgatni, de a valóság a mögöttes tartalmakban van.
Az értelmezésben járatlan „kukkoló” sem unatkozik a tárlaton, de találunk valamit a csupasz testek és a jelmezes élőképek kulisszái mögött?
Nem csak a szexusról szólnak ezek a képek. Bennük van Erósz és Thanatosz közvetlen kapcsolata és az emberi test időbe vetettsége. Az első olvasat persze meghökkentő, de léteznek egyéb olvasatok. A kiállításon vannak persze képcédulák, de nincsenek megvilágítva. Viszont a képek szegélyén minden információ ott látható kézírással, amit fontosnak tartott megjegyezni. Ha megnézzük a képeket, látjuk, hogy mindegyiknek van egy saját története. De ezek egyszerű és hétköznapi történetek.
Kortárs kellékeimre, a kalapokra, koszorúkra, ruhadarabokra azt mondják, hogy romantikusak. Én az élet festőiségében hiszek, ami maga a romantika. (J.S.)
Saudek nem titkolja, hogy mindig festő szeretett volna lenni.
Nem fotósként komponál, hanem rajzvázlatokat készít, mint egy festő. A beállítások korántsem spontánok. Festőiek a hátterei is, a málló vakolatú falak, a felhők. A világítás sem az objektivitás, hanem a festőiség felé mutat. Olyan alkotók képei juthatnak eszünkbe, mint Goya, Fuseli, akiknél a testek hasonlóan fénylenek elő a sötét háttérből. Nem kétséges, hogy nagyon fontosak nála a festői analógiák.
Szerencsés együttállás, amikor van egy olyan tárlat, ami fontos szakmai siker, miközben népszerű és közönségcsalogató.
Természetes, hogy közönségcsalogató az erotika, az emberi test, a művészet legtöbbet alkalmazott eszköze. Ezek a képek a könnyű olvashatóságuk ellenére mély és metaforikus tartalmakkal bírnak, s ezért igen széles közönségigényt tudnak kielégíteni.
Jan Saudek fotókiállítása a szegedi REÖK palotában látható 2017. január 15-ig.
- Kukkants be a szegedi REÖK-be! > REÖK – Regionális Összművészeti Központ
- www.saudek.com
