A hegedű kölcsönöz engem, nem pedig fordítva.
– mondja a világhírű Benjamin Schmid, aki a Pannon Filmharmonikusokkal lép színpadra 2016. november 19-én, szombaton. A lehengerlő technikai tudással és ámulatba ejtő könnyedséggel játszó, a klasszikus és jazz zenében is kiválót alkotó Benjamin Schmidet többek között a koncert előkészületeiről és a hegedűjéről kérdeztük.
A Pannon Filmharmonikusok tavaly felkérték, hogy a rezidensük legyen a következő két évadban. Mik a tapasztalatai a velük való munkával és azzal az idővel kapcsolatban, amelyet Magyarországon töltött?
Ez egy kiváló zenekar, kitűnő zenészek Bogányi Tibor vezetésével. Sok nagyszerű dolog esik itt egybe: a Kodály Központ gyönyörű épülete, a nagyszerű akusztikus terem, a megfelelő kapacitás, a felvételi lehetőségek, a lelkes közönség és a közeli művészhotel mind-mind tökéletesen megfelelőek arra, hogy a zenére koncentrálhassak.
Hány évesen kezdett hegedülni?
Elég korán, négy éves voltam, amikor először kezembe vettem a hangszert.
Több, mint húsz éve játssza Bartók hegedűversenyeit, és végre most teljesülhet egy régi álma is: felvétel készül a játékról. Mit vár ön, és mit várhatunk mi a koncerttől?
Költői képpel élve: együtt akarunk szárnyalni Bartók zenéjével. Folyékonyságot, eleganciát, és természetesen tökéletességet szeretnénk létrehozni. Erőltetés nélkül akarjuk elérni az átmenetet a darabba, amely egyébként rendkívül rapszodikus.
Így legyen! Jelenleg egy Stradivarius hegedűn játszik, amely 1718-ban készült, és a National Bank of Austria jóvoltából került önhöz. Mit jelent önnek ez a hangszer?
Igen, ez egy ex Viotti Stradivarius. Olyan, mint a tiszta szépség szűrője, amikor játszik rajta az ember. Szóval hálát adok mindennap, mert annyi örömet okoz.
Zavarta valaha, hogy a hangszert “mindössze” kölcsön kapta?
Természetesen szeretném, ha módomban állna megvásárolni, de a zenészek nem kapnak annyi bónuszt, mint a bankárok. Szóval, ezek a nagyon régi, értékes és drága hegedűk a bankok tulajdonában vannak, és kölcsönadják őket nekünk, ami nagyszerű. Egyébként inkább úgy érzem, hogy a hegedű kölcsönöz engem pár évre, nem pedig fordítva. Ez a hegedű pontosan 250 évvel idősebb, mint én vagyok.
Klasszikus és jazz zenét is játszik. Mi a véleménye a két műfaj keveréséről?
Én inkább külön-külön játszom a két műfajban. De néha szép hidakat lehet felfedezni a műfajok között, és olykor meg is teszem.
Mik a tervei?
A legfontosabb, hogy egészséges maradjak, amíg a világot járom, és amíg imádott feleségemmel nevelem a négy csodálatos gyermekünket.
