A patkányoknak mindig is rettenetes volt a PR-juk, és ez napjainkban sem változott meg. A Muskétások – Egy mindenkiért, mindenki egyért című kötet mégis hemzseg tőlük. De nem kell megijedni, ugyanis gyerekkönyvről van szó. A kötet két egér, egy patkány és egy aranyhörcsög kalandjait mutatja be. A csapat teljesen véletlenül verődik össze, de amikor kiderül, hogy szerencsétlen patkány a világon semmit sem tud a múltjáról, újdonsült barátai úgy döntenek, segítenek neki megoldani a rejtélyt. Ekkor még egyikük sem tudja, milyen izgalmak és veszélyek várnak még rájuk. A kötet novemberben jelent meg a Manó Könyveknél, szerzője Ute Krause díjnyertes német írónő és illusztrátor, akinek ez az első magyarul megjelent könyve.
A Muskétások kötet egyik legnagyobb erőssége a pazarul megírt párbeszédekben rejlik. Bár a könyv elsősorban gyerekeknek íródott, a szereplők aranyköpésein felnőttként is tudunk nevetni. Ute Krause minden sorát átjárja a bájos, de még véletlenül sem bárgyú humor, miközben pozitív emberi állati erényeket is bemutat. A szerző valószínűleg óriási rajongója A három testőrnek, mert számtalanszor megemlíti a könyvben Alexandre Dumas regényét. Ugyancsak közel állhat az íróhoz a francia kultúra, ugyanis a sajtok is központi szerepet kapnak, persze ez egy egerekről (is) szóló könyvben talán nem is olyan meglepő.
Ute Krause egyébként Törökországban, Nigériában, Indiában és az Egyesült Államokban nőtt fel, ami rögtön meg is magyarázza nekünk multikulturális hozzáállását. Persze azon sem lennék meglepődve, ha a szerző tanító jelleggel szőtte volna bele történetébe A három testőrt és a különböző francia sajtok neveit. A kötet hangulatát még inkább feldobják a sokatmondó, karikatúra-szerű illusztrációk, melyek szintén Ute Krausétól származnak. Ezeket a grafikákat 27 éves fejjel is örömmel nézegetem, úgyhogy el lehet képzelni, hogyan fogadja őket egy gyerek, aki még inkább fogékony az efféle vizuális finomságokra.
Markáns stílusával és parádés illusztrációival a Muskétások jóval több, mint egy szürke egér a gyerekkönyvek polcain. Aki tehet egy kedves, humoros könyvet keres gyerekének, ne tallózzon tovább!
Az autó befordult a sarkon, és eltűnt a szeme elől. Picandou óvatosan közelebb ment az állathoz, hogy jobban szemügyre vegye. Bundája sáros volt, szeme csukva. Elcsapta egy autó, leejtette egy sirály, megharapta egy kikötői patkány… Szegény ördög, gondolta Picandou. Úgy néz ki, halott. Lábával óvatosan megbökte az oldalát, mire a kupac kinyitotta a szemét, és rámeredt. Aztán megszólalt.
– Uram, lenne olyan kedves, és megmondaná, hol tartózkodom? – Hangja gyenge volt, kicsi fekete szeme fénytelen.
– Hogy hol… tartózkodik? Ööö, a kikötőnegyedben.
– Ah… – A kupac újra lehunyta a szemét.
Mi baja lehet szegénynek?, morfondírozott Picandou. Tanácstalanul nézte, és már azon törte a fejét, hogyan tudna feltűnés nélkül elslisszolni, haza a jó meleg, száraz vackára… Amíg még van! Nem akart mandulagyulladást kapni ebben a kellemetlen időben. Ekkor a csupasz szerencsétlenség újra kinyitotta a szemét, és gyönge hangon megszólalt:
– Netán a karib-tengeri szigetvilág egyik kikötőjében?
– Fenét. Hamburgban.
