Az ostromlás a dolgunk
A betiltott Mozgó Világ (1975–1983)
A kortárs magyar irodalom nagyjainak fiatalkori gyűjtőhelye, kultúrpolitikai játékszer Aczél György kezében, új irodalom, szociográfia és nyitottság, a „szabadság kis körei”, Mozgó Világ klubok országszerte, tiltások, fenyegetések, besúgók és provokátorok.
A Mozgó Világ folyóirat mára gyakran csak az elmúlt rendszer és az elmúlt évszázad óvatosan szemlézett szellemi jelensége, kultúrtörténeti értékelések lábjegyzete, de a mai hatvanasok, hetvenesek fiatalon formálódó gondolkodásnak forrásvidéke is. Nevét egy 1965-ös Illyés Gyula vers címéből örökölte, aztán Illyés elismerését is többszörösen kiérdemelte.
A fiatal nemzedék kijelölt orgánumaként induló lap egyre irritálóbbá vált a különalkukra berendezkedett aczéli kultúrpolitika számára. „Ilyen lapra nincs papírunk” – mondta ki a végső ítéletet 1983-ban Kádár János, és a Mozgó Világ főszerkesztőjét felfüggesztették. Az elmozdításra a teljes szerkesztőség lemondással, a lap olvasói aláírásgyűjtő akcióval, a szerzők bojkottal válaszoltak. 1983 szeptemberében leváltották a lap főszerkesztőjét, Kulin Ferencet, amelynek nyomán a teljes szerkesztőség felmondott, majd a korszakban példátlan tiltakozási, egyúttal a folyóirat mellett kiálló szolidaritási akció bontakozott ki. A „lényegében ellenforradalminak” ítélt Bibó-szám 1983 decemberében már nem jelenhetett meg, viszont a folyamatosság látszatát fenntartva – a szerkesztői gárda tudta nélkül és mellőzésével– új főszerkesztőt és szerkesztőségi irodát jelöltek ki.
De az már az „új” Mozgó volt.
A tárlat egyfajta tablóként szemlézi a folyóiratban bemutatott jelentős kezdeményezéseket a képzőművészet, a zene, a film, az irodalom és a szociológia területéről. A Mozgó újító, vizuálisan is erős tartalmát a lapban reprodukált műtárgyak, fotók bemutatásával, a rovatok sokszínűségét a publikált írások, szerzők megidézésével érzékelteti a tárlat, de a kiállításra készült interjúk révén megjelenik a mikrotörténelem szubjektív, a szemtanúk hitelességét kiaknázó, a kor szellemi közegét felidéző emlékezet is.
A folyóirat rendkívüli népszerűsége a korabeli Mozgó Világ klubok, estek, országjáró bemutatkozások alkalmával személyesen is érzékelhetővé vált. A közönséggel való találkozások dokumentálható nyomait, a ritkán készült fotókat, s az eseményeket akkurátusan követő – láthatatlan – ügynöki jelentéseket egymás mellé rendezve mutatja be a kiállítás. A neveket, adatokat, évszámokat felsorakoztató kronológia pedig óriási kollázsként idézi meg a „régi” Mozgó Világ történetét.
