Kati Marton: A kém / A Rajk-per titkos amerikai koronatanúja [True Believer – Stalin’s Last American Spy] – Corvina Kiadó, 2016 – fordította Bart István – 352 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-13-6396-8
A kémregényekkel, legyenek bármilyen szövevényesek is, az a legnagyobb gond, hogy sokszor hihetetlennek tűnnek. A Kati Marton által előásott Noel Field-történet még ezeknél is sokkal hihetetlenebb, viszont igaz. Ráadásul olyan sok szálon kötődik Magyarországhoz, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
Noel Field vallomása fontos szerepet játszott a Rajk-perben. Bár neki magának nem kellett személyesen tanúskodnia a bíróság előtt, mégis ő volt a kirakatper egyik legfontosabb tanúja, akinek vallomása azt bizonyította, hogy a vádlottak Amerikának kémkedtek.
Noel Field – akit nem sokkal korábban Prágában fogtak el – eközben Magyarországon raboskodott, és már túl volt a középkori kínvallatásokat idéző kihallgatásokon. A magyar börtönből, ahol ítélet nélkül ült, csak Sztalin halála után egy évvel szabadult ki, ahogy a felesége, Herta is (őt akkor kapták el, amikor férje öccsével Noel keresésére indult a vasfüggöny mögé). Ebben az időben került szabadlábra Noel öccse, Hermann Lengyelországban, és az NDK-ban letartóztatott nevelt lánya, Erica is ekkor jutott ki Vorkuta poklából. Miért?
Nem, nem azért, mert amerikai kém volt bármelyikük, hanem azért, mert Noel Field évtizedek óta szovjet kém volt!
Már Washingtonban beszervezték, amikor az Egyesült Államok Külügyminisztériumának idealista, fiatal és agilis munkatársa volt. Nem pénzért árulta el a hazáját, hanem meggyőződésből: azt hitte, hogy a Szovjetunióban, Sztalin uralma alatt egy új, a korábbinál jobb világrend épül. És ebben a hitében soha többet és semmivel sem lehetett megingatni! Noel Field hite a sztalinizmusba fordult kommunizmusban törhetetlennek bizonyult. Ez a hit az, ami a spanyol polgárháború és a második világháború alatt sokak életét megmentette, és ez az a hit is, ami a hidegháborús Európában ugyanezen emberek egy részét bitóra, más részét börtönbe juttatta.
Hogyan történhetett meg mindez? Hogyan lett a kínzások hatására egy megtévedt idealistából mások halálának/nyomorának okozója? A szépnek hitt eszmék kritikátlan szolgálata miként mosta ki Noel Field lelkéből pont azokat a dolgokat, amikre hivatkozva a kommunizmus szolgálatába szegődött?
Az 1996-ban készült svájci-német film készítői még kevesebb információból dolgoztak:
Kati Marton, akinek a szülei személyesen is találkoztak a könyv „hősével”, az életút részletes feltárásával próbál –nem felmentést, de legalább – magyarázatot találni a rejtélyes ember életútjára. A feladat csöppet sem egyszerű, mert bár a tényeket – óriási munkával! – elő lehet ásni, és sorba lehet rakni, mégsem biztos, hogy ennek hatására megérthetjük az érthetetlent.
Most nem nekünk, hanem a haladás ellenségeinek kell csüggedniük. A kételkedés nem a mi dolgunk, hanem azoké a kishitűeké, akik hátat fordítottak a szocializmusnak akkor, amikor sötét árnyak ideiglenesen elhomályosították útjait. Ők azt hitték, hogy a hajó korhad és el fog süllyedni, sorsára hagyták, vagy csatlakoztak azokhoz, akik el akarták süllyeszteni. Mennyire hibáztak ezek a számításaikban!
– írta Noel Field a Szabad Népben megjelent levelében.
Kati Marton könyvének óriási előnye, hogy nem vádolni, és nem mentegetni akarja „hősét”, hanem bemutatni és megérteni. Az írónő odafordulása nem mentes az empátiától, de az olvasó szerencséjére ez az együttérzés soha nem válik túlcsordulóvá, vagy szirupossá: végigkíséri Fieldet a vállalhatatlanságba sodródó életúton, és megértő vele szemben addig a pontig, amíg ép erkölcsi érzékkel elfogadhatók Field tettei.
Noel Fieldnek szabad élete során titkolnia kellett politikai meggyőződését, kommunista voltát pedig csak azután vallhatta, meg, miután túlélte a kommunisták börtönét, és letelepedett – menedeékjogot kért! – Magyarországon. A szovjet blokkhoz tartozó Magyar Népköztársaság szép fizetéssel honorálta és „arany kalickában” tartotta a Field-házaspárt, de Noel Field számára elégtételt csak az jelenthetett volna, amit már nem láthatott: a temetése.
Az már tényleg csak a sors fintora, hogy Kati Marton kötetét magyarul a Corvina Kiadó jelentette meg. Az a Corvina, mely nevében azonos azzal az egykori könyvkiadóval, ahol Field dolgozott.
