Bob Dylan irodalmi Nobel-díja fordulatot jelenthet az elismerés történetében – fogalmazott Barna Imre, az amerikai dalszerző, költő és énekes verseinek magyar fordítója a Svéd Akadémia csütörtöki bejelentése után.
Bob Dylan nem annak ellenére kapta a díjat, hogy rocksztár, hanem bizonyos értelemben pontosan azért
– fűzte hozzá a műfordító, aki felidézte: az amerikai dalszerzőt pályafutása kezdete óta a rock Rimbaud-jaként is emlegették.
El kell fogadni azt a naponta tapasztalható tényt, hogy ma a költészetet nagyon sokan ebben a formában is fogyasztják. Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, hogy mára nem ez-e a költészet legjellegzetesebb formája.
Ha pedig valaki azt mondja, rockköltészet, mindenkinek Bob Dylan az első, aki eszébe jut” – hangsúlyozta. Emlékeztetett arra is: noha sokan nem túl komoly tippnek gondolhatták, a Ladbrokes fogadóiroda már több éve az esélyesek között emlegette Bon Dylant.
Barna Imre 1986-ban jelentetett meg egy életrajzi regényt Bob Dylanről, majd 1989-ben Mit fúj a szél címmel adta közre Bob Dylan-versfordításait, utóbbi kötet 2005-ben kibővített formában is megjelent. A műfordító úgy véli, a díj hatására megindulhat annak a feltárása is, hogy miként illeszkedik Bob Dylan pályafutása az előzmények, például a beatköltészet kontextusába.
Nagyon nehéz Bob Dylanre úgy gondolni, úgy olvasni vagy akár fordítani a szövegeit, hogy az embernek közben nem megy a fülében a zene
– mondta el, kiemelve: bár sok a szabadvers-szerű szövege, sőt a korai években felolvasásra szánt szerzeményeket is írt, a Bob Dylan-dalokra az énekelhetőség miatt leginkább a kötött versformák jellemzőek. Költészetében megmaradt a korai évek népdalba hajló balladisztikus hangja, ehhez társult később a megfoghatatlanság, a sokak által elemzett titkok, sejtelmes utalások, szürrealisztikus képek és látomások.
„Olyan jellegzetes, könnyen ami elválaszthatatlanná vált rockzenei karrierjétől” – mutatott rá Barna Imre, aki szerint a hetvenedik éve felett is rendszeresen koncertező Bob Dylan ennek ellenére sosem tetszelgett a költői szerepben.
A Svéd Akadémia indoklása szerint a világhírű zenész az amerikai dalkincs új költői kifejezésekkel való gazdagításáért kapta a 8 millió svéd koronával (257 millió forintos összeggel) járó elismerést.
