+ Jegyzet

TGM: A médiumok fontos része egyszerűen üzleti vállalkozás, és rombolja a közerkölcsöt

Tamás Gáspár Miklós a Népszabadság-ügyről: Sajnálom, hogy a szombat esti tüntetésen a Magyar Idők példányait égették.

Tamás Gáspár Miklós a Népszabdság-üggyel kapcsolatban a Kettős Mérce oldalán kifejti, hogy a sajtószabadság nem a demokrácia kérdése, hanem a demokrácia előföltételeinek a kérdése.

A demokrácia azt jelenti – amit itt negyedszázada elhallgatnak vagy elfelejtenek – , hogy megkérdezzük: az „alsóbb néposztályok” társadalmon belüli relatív súlya növekszik-e, hogy kivergődnek-e gazdaságilag és politikailag függő helyzetükből, hogy nő-e a jólétük, emelkedik-e az életszínvonaluk és átlagéletkoruk, javul-e az egészségük, kivívják-e, hogy ne vessék meg őket, élvezik-e a vertikális mobilitás áldásait, műveltebbek-e, mint korábban, szándékaikat és ízlésüket kénytelenek-e elismerni a náluk gazdagabbak, hatalmasabbak, tájékozottabbak, beleszólhatnak-e az államügyek irányításába, van-e saját politikájuk és világnézetük.

A probléma az, hogy a kormányzó erő  sorban fölszámol minden független intézményt.

 A lapokban és egyéb médiákban nem a nép vitatkozik, még az interaktív és/vagy közösségi médiákban meg a többé-kevésbé autonóm blogoszférában se. Nem a nép, hanem újságírók, publicisták, aktivisták, elkötelezett emberek, ráérő különcök cserélnek eszmét, sajátos életformájukkal és az életformájukból következő különösségeikkel és előítéleteikkel. A médiák fontos része egyszerűen üzleti vállalkozás, és rombolja a közerkölcsöt.

TGM emlékeztet arra, hogy a nép – tehát a többség, kivéve a gazdagokat és hatalmasokat – érdeke a közérdek, nem a csekély számú kiváltságosé. A nyilvánosság ha megszűnik, akkor a demokratikus célok tervezése kivitelezése válik lehetetlenné. Ezért kell megvédeni a sajtószabadságot.

Az nem kétséges, hogy a Népszabadság megszüntetői rosszhiszeműek. Akkor is, ha az újság – a magyar nyelvterület legjobb napilapja – nem volt enyhén szólva tökéletes, és domináns politikai nézőpontjával én nem értettem egyet (noha igen gálánsan publikálta írásaimat, amelyek gyakran sértették szerkesztőinek világnézetét és ízlését). Kár érte – és persze bizonyos mértékig a kuruc.infóért vagy a Magyar Hírlapért is kár lenne. Sajnálom, hogy a szombat esti tüntetésen a Magyar Idők példányait égették. Demokraták ne égessenek újságokat és könyveket. Nem azért, mintha a politikai ellenfél nem lenne ellenfél, hanem azért, mert a demokrácia előföltételeihez a demokrácia ellenségeinek a szólásszabadsága is hozzátartozik. Ez közhely, de helyes és igaz közhely.

A teljes cikket a kettosmerce.blog.hu oldalán olvashatod.

nyitókép: Tamás Gáspár Miklós  a 2016. október 8-ai tüntetésen a Parlament előtt – fotó: B. Molnár Béla

3 hozzászólás

3 Comments

  1. Ági33

    2016-10-10 - 17:29

    A szombati tültetés, benne TGM beszéde:

    https://www.youtube.com/watch?v=JqexVw8MrAA

  2. András József Fazekas

    2016-10-11 - 01:06

    Figyu, TGM !

    Már egy euróért odaadják, csak a pofádat jártatod, mi a sz@rért nem veszed meg ?!

  3. göre gábor

    2017-09-11 - 10:06

    A remete levele: Kedves komám Gábor!

    Mi történik? Teljesen elment a világ esze? A héten hoztak nekem, egy köteg néphazugságot begyújtani. Hát tényleg nem való másra! Még a kimenő lyukamra is káros, a festék miatt!
    No elkövettem azt az ostobaságot, beleolvastam! Megtudtam, megint piszkálják az oroszokat, mint hülye gyerek a darázsfészket! Játszanak gyufával a szalmakazal alatt! Volter kétszáz éve megmondta, az emberiség a nagyhíres civilizációjával nem ment elébb! Mára nemhogy nem olvassák, hírít se hallották! Mátyás király bemehetett a török táborba, „információt szerezni” Nem vót benne minden újságba a képi! Se a hazugságládája nem mutatta minden nap! No ebbe a nagy modern marhaságba, csak hátrafele tudnak menni, mint a rák, az ollójátul! Rákot se, látott már egy se! Fogalma sincs róla, amit tesz minden nap! Hitler még, nem pozicióba vót munkanélküli, meg hajléktalan, hanem valósan kipróbálta, nem „papolt rúla” mint az ájtatos, sejmes majom, akit a lú hátára is felraktak, nagyobbnak látsszék! Mer a fődön, észre se vennéd, mivel az nincs nekije!
    Nézem a fótokat is az ójságba, oszt csodálkozom ennyi „rosszarcú” fazon, az én időmben nem vót! Legfeljebb a börtönbe, nem hivatalba! (igaz, hogy a börtönbe is újságot kell olvasniuk, TV-t nézni? No ezt ki nem bírnám bűntetésbűl se!) Kiveszett az emberismeret is az, emberekbűl, vagy mind olyan? Nem akad egy rendes fizimiskájú? Borostás pofájú lovat, marhát eddig sose, láttam, pedig lassan kilencvenedik havat látom!
    Persze engem elkerül a sok divatos nyavaja, amitűl pusztulnak, és rá nem bírnak jönni! Nem vagyok a sok göthössel összezárva, úton-útfélen! Nem esek kétségbe, ha nincs fűtés, villany gáz, mer nekem soha nincs! Száraz gally mindig lesz, az világit, bográcsomban megfőzöm a puliszkámat, krumplimat. Fogyókúrára sincs szükségem utána! Egy-egy fácánt, nyulat is megakasztok, más meg mi kell? Nem ótóval TESCO ba kell menni érte! Az se evett gennyes (vagy Génes?), kukoricát, mint a tietek hízlalják!
    No, Isten megáldjon, egy jobb kormánnyal. De erre semmi kilátás nincs! A múlt köde, nagyon igyekszik leereszkedni! A köd leple alatt, lehet lopni járni, gazembernek lenni! Az meg mindig jobban jövedelmezett a munkánál! Úgy vannak, mint lovászfiú az uradalomba! „Az apám gróf, a fiam gróf, én meg a ganajat talicskázom! Ezeknek az apám miniszter, a fiam miniszter, én meg „rohadt ÁVÓ-s!, néven tengődök!
    2014-12-15

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top