Ez azért elég erős cím. Felkavaró és a hatása alá von. Ismerős az érzés. Pont olyan, mint amikor vadidegen csávók elküldenek a halálba a cikkek kommentjében vagy az FB-posztod alatt. Schwechtje Mihály erről forgatta legújabb filmjét, az internetes zaklatásról. Legközelebb remélem sikerül meghalnod! Miért is?
Belülről jött a téma, és te is belefutottál már internetes zaklatásba, vagy kívülállóként kíváncsi vagy a zaklatásban működő láthatatlan folyamatokra?
Ami nagyon érdekelt és amiről azt hiszem, hogy sokat tudok, az a tinédzserkori szorongás. A kamaszkor nagyon izgalmas életkor, mert ekkor néhány év alatt erősen sűrítve történik meg minden fontos dolog az emberrel, ami aztán az egész életben meghatározza, hogy kiből milyen ember lesz. Például az első szerelem, vagy ilyenkor alakulnak az életre szóló barátságok, ekkor találkozunk először a nagypályás gonoszságokkal, a szexszel, és mindezt úgy, hogy nincsen kellő tapasztalatunk, érzelmileg nagyon érzékenyek vagyunk, de ez az érzékenység inkább egy kezelhetetlen kavargás, és a reakcióink is nagyon suták, vagy éppen eltúlzottak. Ez a sok benyomás egy bizonyos embertípusra úgy hat, hogy begörcsöl tőle és bezárkózik, miközben a vágyai, a fantáziája ugyanúgy szárnyal, mint annak az embernek, aki képes ezeket a helyzeteket könnyedebben venni. Ezekről akartam mesélni és ehhez kerestem történetet, mégpedig úgy, hogy az ne az én huszadik századi kamaszkoromról, hanem a mai huszonegyedik század eleji tinikről szóljon. Interjúkat készítettem kamaszokkal és akkor rendre belefutottam ezekbe az interneten keresztüli zaklatós történetekbe.
Utána elolvastam a témában elérhető szakirodalmat és a megjelent újságcikkeket. Rájöttem, hogy nekem ez azért lesz jó téma, mert annak az embertípusnak, akiről az előbb beszéltem, ha elég sok gyomrost kap az élettől, épp csak egy kevés kell, hogy zaklatóvá váljon. Ráadásul az internetes zaklatásokban az az egyik legijesztőbb, hogy az áldozati és a zaklatói szerep gyakran felcserélődik. Magyarul a zaklatás áldozatai sok esetben más emberi kapcsolatban könnyen válnak zaklatóvá. Az internet pedig ehhez remek hátteret ad az által, hogy lehet névtelennek lenni, álnévvel szerepelni, más bőrébe bújni vagy vállalhatjuk is magunkat akár saját nevünkkel is úgy, hogy nem kell a másik szemébe nézni akkor, mikor a másik fejéhez vágjuk azokat az ellenérzéseinket vele szemben, amiket a valódi életben sosem mernénk.
Milyen filmes eszközökkel lehet ezt a témát jól földolgozni?
A filmes eszköztár ugye nagyon széles, mert egyszerre jelent fotográfiát, tehát mozgóképet és jelent elbeszélést, ami egyben azt is jelenti, hogy miként adagoljuk az információkat. Amennyiben történetmesélő filmről van szó, mint a mi esetünkben is, egy történet mögé rejtjük el azokat a gondolatokat, amiket az előbb pedzegettem. Egy olyan elbeszélésformát választottam, amelyben egy fejezetben megnézzük az eseményeket az áldozat szemszögéből, majd megnézzük ugyanezt a zaklató aspektusából is.
Az internetes kapcsolatteremtést legalább annyira szidjuk, mint amennyi előnyét élvezzük. Te hol tartasz ezekben az arányokban?
Alapvetően nem okolom az internetet, hiszen az csak egy közeg, ami sok mindenre használható, éppen úgy, mint maga az élet. Az élet is ezer veszélyt rejt, mégsem mondanék rá sosem nemet. Az például csodálatos, hogy a külföldre költözött barátainkkal napi kapcsolatban lehetünk az interneten keresztül, és biztosan vannak olyan emberek, akik az internetnek köszönhetően kötnek életre szóló kapcsolatokat. Viszont attól, hogy a metakommunikáció meglehetősen hiányos (leszámítva ha kamerát is használunk) sokszor könnyedén félreértjük egymást, ami azt vonhatja maga után, hogy a másik fél által nem kívánt határt lépünk át. Az viszont biztos, hogy ahogy magával az élettel, mint lehetőseggel sem tud mindenki egyformán élni, úgy vannak, akik az internettől is inkább megzavarodnak és átengedik az irányítást a démonaiknak.
Volt-e nem várt fordulat a film forgatása során, ami ott és akkor derült ki, hogy másként működik, mint ahogy a forgatókönyv jelezte?
A párbeszédek szófordulatait szerettem szabadon hagyni, mert a filmben szereplő fiatalok sokkal jobban tudják a korosztályuk dumáit. mint én. Markáns, az eredeti történetet megváltoztató helyzet nem volt.
Hogyan sikerült a Filmalap támogatása nélkül nagyjátékfilmet összehozni? Koncepció volt, hogy ne szóljanak bele, vagy kényszerűség?
A Filmalap eddig három tervemet utasította el, köztük ezt is. Mivel nagyon rosszak voltak a tapasztalataim velük, eleve igyekeztem olyan módon kitalálni a filmet, hogy akkor is leforgatható legyen, ha ők nem támogatják. Pusztai Ferenc a KMH producere ismerte a filmtervet és megkeresett azzal, hogy Galambos Zoltánnal közösen segítenének abban, hogy meg tudjam csinálni ezt a filmet. Hozzájuk csatlakozott Petrányi Viktória a Proton Cinema producere, a Visionteam, az Arizona MPS, a PostOffice Films, a Gaston Stúdió, és az AmegO film. Ki-ki a saját profiljába vágó munkával vagy eszközzel támogatott. Magyarul úgy lehet megcsinálni egy ilyen filmet, hogy nagyon széles a szakmai összefogás körülötte, és nagyon sokan ingyen dolgozunk a filmért.
Mi a tervetek a filmmel? A piacra készül, vagy inkább a fesztiválmeghívásokban bíztok? Ha jól tudom, a napokban vágjátok. Premier, forgalmazás?
Szeretnénk moziban bemutatni, remélem lesz fesztiválmeghívása is, de ez kevésbé tervezhető. Azt muszáj tudomásul vennünk, hogy ma kevés olyan néző van, aki ha moziba megy, akkor inkább választja a magyar vagy az európai filmet, mint az amerikait. Ezért biztosan ki fogunk eszelni valami alternatív forgalmazási ötletet is, mert szeretnénk, ha eljutna a film a nézőkhöz, és ha ők nem jönnek el érte a moziba, majd mi elvisszük hozzájuk máshogyan. A vágás elején járunk, reálisan jövő ősszel lesz készen.
Az olvasó ugyan nem tudja, de mi régi ismerősök, barátok vagyunk, és tudom, hogy szeptemberben kislányod született, amihez szívből gratulálok. Életedben először apa vagy. Tudsz ebben az izgalmas helyzetben a filmmel foglalkozni?
A forgatást úgy terveztük, hogy mire a születés várható, már túl legyünk rajta. Az utómunka pedig október második felében fog intenzíven elindulni, addig csak lopott órákban dolgozunk rajta.
Ha nagyot nem változik a világ a következő években, biztosan meg kell védened a kislányodat a net sötét oldalától. Föl vagy rá készülve? Vagy épp ez a film készít föl rá?
A film csak annyiban tud felkészíteni rá, hogy tudatosul bennem a probléma, de ami a legnehezebb kérdés, hogy tudom-e tartani a lépést a technikai fejlődéssel. A mostani szülők is nagy bajban vannak, mert követhetetlenül gyorsan jönnek-mennek a divatos applikációk. Mikor július-augusztusban a filmet forgattuk a Pokemon Go pörgött nagyon, mikor a forgatókönyvet írtam, minden tini a snapchatért volt oda. Október van és már semmit sem hallunk a Pokemon Go-ról, a Snapchat pedig lejárt lemez. Mire a kislányom aktív felhasználó lesz, szerintem már nem lesznek okostelefonok, hanem a virtuális világok fogják a legnagyobb veszélyt jelenteni. Dél-Koreában már most vannak olyan rehabok, ahol a gyerekeket a számítógép-függőségről próbálják leszoktatni. Jövő karácsonyra mindenki virtuális sisakot akar kapni, szóval, mire ő felnőtt lesz, már az sem biztos, hogy lesz kedvük az embereknek ehhez a valósághoz, amiben mi élünk. Erdővel, mezővel, bulinegyeddel, Balatonnal.
Főszereplők: Herr Szilvia,Vajda Kristóf. További szereplők: Polgár Csaba, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál. Operatőr: Herbai Máté. Vágó: Makk Lili. Producer: Pusztai Ferenc, Galambos Zoltán, Petrányi Viktória
Schwechtje Mihály korábbi filmjei:
kisjátékfilmek: Egy szép nap; Büfé két ablakkal; Az utolsó férfi; Az alma; Örvény; Hideg berek; Ünnep; Porcukor; A pingvinkonstrukció; dokumentumfilm: Szerelmi vallomás. Itt minden filmet megnézhetsz.
