(Tallér Edina: A negyvenkettedik széken ülő nő c. drámakötetéről)
Nem igazán divat ma drámát olvasni. Mindenkinek elege lesz a középiskola folyamán a Rómeóból, meg Az ember tragédiájából, nem elég, hogy a szereplők beszélgetéseiből kellene kitalálnunk, miről is szól a történet, ráadásul hülye módon versekben is társalognak. Színházban még esetleg megnézzük, hiszen nem sok meglepetést tartogat már, tudjuk, a szerelmesek a végén meghalnak, semmi extra izgalom. De drámákat soha többé nem olvasunk, megfogadjuk a kötelezők után az érettségin.
A dráma a három fő műnem egyike, az alapvetően párbeszédekre épülő, többnyire színházi előadásra szánt irodalmi alkotások elnevezése. Úgy kíván hatást elérni, hogy a szereplők cselekvéseit a jelenben írja le, így mutatva be azok általános érvényű jelentéstartalmait. A szót a köznapi használatban mindenféle feszültséggel teli, nagy indulatokat mozgató eseményre is használjuk (családi dráma, drámai pillanatok, stb.). Na, amire aztán végképp nincs szükségünk, drámára az életünkben.
Erre Tallér Edina
ír egyszerre hármat, és a Kalligram Kiadó megjelenteti egy kötetben. A ragyogóan szép és életvidám szerzővel a borítón. Szokatlanul merész vállalkozás. Bátran vágjunk bele, sírni nem fogunk, sőt! Mindhárom darab tragikomédia. Ha szeretnénk, elgondolkodhatunk világunk visszásságain, ha könnyedebb élményre vágyunk, jót nevethetünk a szereplők bukdácsolásain az életben.
Az egy perccel tovább groteszk monodráma a szerelemről, párkapcsolatról, egy nő szemszögén keresztül. A címadó A negyvenkettedik széken ülő nő 29 oldalnyi monológ, munkahelyi stresszről, elidegenülésről és evési zavarról. A Kaliforniai álom egy szociobörleszk, görbe tükröt állít társadalmunknak, bennfentesen bemutatja az álságos, átveréseken alapuló világot, amiben élünk.
Mindhárom történetben közös,
hogy a szereplők maguk buktatják le magukat, legyen szó egymás meg nem értéséről (Akkor most elhagysz? … Tudtam, hogy elhagysz. Te hagyod el magad. ..Én itt sem voltam), önképzavarról (De mióta futok, megváltozott az életem. Boldog vagyok. Csak az a baj, hogy kevés idő jut a kapcsolatépítésre, és hogy nagyon lassan fogyok), vagy munkahelyi csalásról, népbutításról (Ne tegyél fel hülye kérdéseket! Azért nem kérdezi a férjét, mert a férje szarik rá, otthon sincs soha, Erzsi nem tudja megkérdezni a férjét, mert nincs otthon soha, rohadtul nem érdekli, mi van Erzsikével. És ezt Erzsike is tudja. És, mivel Erzsike nem tud a férjével beszélgetni, és tudja, hogy a férje szarik rá, ezért Erzsike egy jóssal beszélget). Tallér Edina párbeszédei rendkívül feszesek, lendületesek, magával sodorják az olvasót, úgy érezheti, ő is a diszpécseriroda egyik dolgozója. Szószerkezetei, kifejezései nagyon köznapiak, közérthetőek, a mai, modern szlenget használja dialógusaiban. Nincs vers, nincs unalom, olvassunk drámát, melyeknek még a terjedelme is alkalmazkodik a rohanó világunkhoz, rövidek, mint egy novella, az egész könyv csupán 155 oldal. Vagy legalább menjünk el színházba, és nézzük meg, mert mindhármat játsszák.
Az Egy perccel tovább c. darab 5 éve van már műsoron vidéken, Budapesten, kő- és alternatív színházakban. 2014- ben elnyerte az I. Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál fődíját. Budapesten jelenleg az RS9 és a B32 nevű színházakban játsszák. A negyvenkettedik széken ülő nőt novemberben mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház és Budapesten a B32. A jövő évadban (2017-2018) tervezi bemutatni a B32 a Kaliforniai álmot.
Pesti Kalligram Kft, 2016., 156.o, 2500 Ft
