Insomnia márkanév alatt új irodalmi vonalat indít a Libri Könyvkiadó, az új márkanév alatt megjelenő kötetek közül az Én, Sándor Erik az egyik első. A finomkodástól és szépelgéstől távolálló kötetből megtudhatjuk, mi jár egy pszichopata fejében. A regényről a szerzőt, Mártonffy Andrást faggattuk.
Az Én, Sándor Erik című regény egy ijesztő könyv, persze egy pszichopata emlékiratai nem szólhatnak az olvasó felhőtlen szórakoztatásáról. Ki a célközönség?
Elvileg, az előzetes várakozások szerint a vásárlók 60%-a férfi lesz. De erre én azt mondom, hogy a nőknek legalább annyira fontos ez a könyv, hiszen ők talán még könnyebben válhatnak a pszichopaták áldozataivá. Egy újságíró hölgy, aki interjút csinált velem, azt mondta, hogy neki nehéz volt elolvasni a könyvet, mert „nagyon kemény”. Én nem tiltakoztam, mert ez tényleg egy kemény könyv, de a valóság legalább ilyen kemény tud lenni! Ez az, amivel szembe kell nézni, ha valaki meg akarja állítani az ilyen pasasokat, vagy nőket…
Milyen a pszichopatáknál az ivararány?
Általában több a férfi, de nők is vannak, és ők semmivel sem kevésbé veszélyesek. Ha valaki azt akarja látni, hogy hogyan működik egy pszichopata elméje, akkor olvassa el a regényt. Igazán érdekes kérdés az, hogy mit gondol egy pszichopata, mi jár a fejében. Innen nézve lehet megérteni azt, ahogy nekiáll becserkészni az áldozatait, kitapogatni a gyengeségeiket…. Egy hétköznapi ember nem tudja elképzelni a ragadozó érzelemmentes mentalitását. Nehéz felfogni, ha valakiben nincsen szégyenérzet, szorongás…
…és számomra az is nyilvánvaló, hogy nincs értelme egy ilyen figura estében a jót és a rosszat kategóriaként használni.
Az ő szemükben tényleg nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Célszerűség van, praktikum és impulzusok. Ezek azok az emberek, akik a hirtelen jött késztetéseknek engedve megteszik azt, ami a mi értékrendünkbe nem fér bele. Még az sem biztos, hogy egy adott cselekedetnek valami önmagán túlmutató oka van. Miközben mi itt beszélgetünk, minden tele van társadalmi normákkal, nehéz elképzelni, hogy valaki ezek nélkül működik.
Ráadásul, ha kellően intelligens, akkor sikeresen!
Azt akartam, hogy az olvasók megpróbálhassák elképzelni, hogy milyen belülről egy ilyen gondolatvilág. Fontos, hogy tudjuk, kik azok, akik a veszélyt jelentik.
Azért – vagy annak ellenére – tudtad ezt megírni, mert te nem vagy pszichopata?
Ha az lennék, akkor bolond lennék kiadni magam.
Persze, de ennél ügyesebb álcát keresve sem találhatna egy igazi pszichopata. Például, ki a rózsakeresztes?
Döbrögi ispánja mondja a rajzfilmben, hogy az a Ludas Matyi, aki nem Ludas Matyi, hiszen Ludas Matyi mindig másnak látszik. De a viccet félretéve, fontos lenne, hogy átérezzék az olvasók, hogy milyen veszélyes az ilyen ember.
Megijeszted az olvasókat!
Picit igen, de erre szükség is van. Ráadásul ez egy összetett meló, hiszen egyrészt olvasható és eladható könyvet kell írni, másrészt végig szem előtt kell tartani, hogy komolyan vehető legyen a tartalom és a mondanivaló. Nem akarom megírni a szürke ötvenegyedik árnyalatát, és nem akarok Dan Brown-regényt sem, mert számomra utóbbi visszataszítóan öncélú. Ha már egy szórakoztató és kicsit polgárpukkasztó könyvet csinálunk, akkor annak legyen valami értelme. Az Én, Sándor Erik című regény azért ilyen, mert ezt a témát nem lehet finomkodva kifejteni.
A szöveg sokhelyütt durva, brutálisan szókimondó, szexista és rasszista. Nem volt olyan, hogy bekapcsolt az öncenzorod?
Volt, de ellentmondtam neki. Például a rasszista kijelentéseknél, amiket pont azért kellett leírni, mert egy ilyen ember fejében ezek a dolgok így állnak össze, és én nem engedhetem meg magamnak, hogy csorbuljon a hitelesség.
Miféle tudással és tapasztalattal lehet belemászni egy pszichopata gondolatvilágába?
Sok éve dolgozom trénerként, sok multicéggel és állami hivatallal kerültem kapcsolatba az évek során. Az ilyen helyeken, meg a politikai életben pontosan megfigyelhető, hogy a hierarchiában magasabbra jutva egyre több és több a pszichopata. Nem akarok senkit megbántani ezzel, de nekem ez a megfigyelésem.
Dolgoztam én is multinál, és nem gondolom, hogy tévedsz.
Sokak szerint a multicégek kimerítik a pszichopata fogalmát. Meg van határozva, hogy az antiszociális személyiségzavarnak milyen kritériumai vannak, és ezt a nagy cégek, mint egységek, mind teljesítik is ezeket:
nincs kímélet, nincs érzelem, nincs szégyen, nincs visszakozás…
Téged milyennek látna Sándor Erik?
Az ostobaságig őszinte, szánalmasan morális lénynek, nyomorult, igazságszerető lúzernek, aki nem képes érvényesíteni az akaratát, mert a hülyéje nem tudja függetleníteni magát a körülötte zajló eseményektől.
Hogyan fogadta a családod, hogy ilyen ingoványos terepre tévedtél?
A fiaimnak, akik mostanában kezdik a felnőtt életüket, és éppen ezért ráéreztek a könyv valóságtartalmára, tetszett a regény. A feleségem viszont nem bírta elolvasni, letette az első ötven oldal után, mert szerinte ez az egész önmagában borzasztó, de, ráadásul az én számból elmondva olyan feloldhatatlan az ellentét, hogy ezzel ő nem tud mit kezdeni.
Mennyire szűrődik be a regénybe a konkrét, megélt vagy látott valóság.
Van néhány jelenet, ami egy az egyben így zajlott le. Van ezek között olyan, amiről soha nem fogok konkrétumot mondani, de például a csóró családapa, aki az utolsó fillérjeit adta oda valami csodatevő vízért, az valódi. És sok olyan jelenet is van, amiken csak kisebb változtatásokat hajtottam végre.
Lehet ezzel a könyvvel segíteni, szemeket felnyitni?
Nagyon remélem, hogy igen. Persze, szeretném, hogy jó sokan megvegyék, és siker legyen, de legalább ennyire szeretném azt is, hogy elérjek valamit ezzel a könyvvel. Nem is feltétlenül csak a pszichopatákkal szembeni védekezésről van szó, hanem a mindenféle befolyásolás elkerüléséről. Én is tartok olyan tréninget, ami arról szól, hogy miként hárítható el a befolyásolás. Ezzel együtt azt látom, hogy az emberek újra meg újra beugrathatók. A manipulátor kitapogatja, hogy mit akarsz igazán, és ha ez kell az ő céljához, akkor megkapod tőle, amit hallani akarsz. Mindenkinek meg lehet találni a gyenge pontját, és ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy már az elején elhárítsuk a közeledést.
És ezt meg lehet tanulni?
Szerintem igen. Sokat kell gyakorolni, és nagyfokú tudatosságot igényel, de át lehet látni az ilyeneken.
Sándor Erik már a könyvesboltokban várja az olvasókat, akik nem mondhatják el magukról, hogy „gyanútlan áldozatok”. Készül a következő könyv?
Igen, már dolgozom rajta, és egészen más lesz, mint ez. Másféle narrációval kezdtem bele, mert a könyv számomra úgy kezdődik, hogy kitalálom a narrátort. Akkor már eldől, hogy ki mondja, milyen hangnemben… Ha ezek a dolgok eldőltek, akkor már a kiinduló feltételek nem léphetők át, ezért az én esetemben nincs olyan, hogy az író csapong.
