Úgy néz ki, mint egy csirke, úgy jár, mint egy csirke, olyan a hangja, mint egy csirkéé, de nem csirke: műalkotás. Illetve részben csirke, részben művészet és harmadrészt tudomány. Legalábbis így gondolja a belga képzőművész, Koen Vanmechelen.
Vanmechelen húsz évvel ezelőtt fogott bele a Cosmopolitan Chicken Project nevet viselő munkájába, melynek során a világ különböző tájairól összeválogatott csirkéket keresztez egymással. A kezdetekkor a célja nem volt más, mint hogy egészségesebb, hosszabb életű és a környezeti változásokhoz könnyebben alkalmazkodó egyedeket hozzon létre, mintegy a multikulturalizmus és a diverzitás metaforájának illusztrációjaként.
Ennek megfelelően olyan csirkefajtákat választ, amelyek állítása szerint valamilyen módon reprezentálnak egy adott nemzetet. Vagyis a szemében a csirkék nem puszta élőlények, nem élelmiszer ipari előtermékek, hanem egyben kulturális jelenségek is. Erre a legjobb példa a francia Poulet de Bresse, aminek vörös a taraja, fehér a teste és kék a lába.
A megtestesült francia lobogó
mondja Vanmechelen. Első csirkéjét, a Mechelese Bresse-t 1996-ban „állította elő”, ami a belga Mechelese Koekoek és a fönt említett francia Poulet de Bresse keresztezéséből született. A madarat három évvel később egy művészeti galériában mutatták be a nagyérdeműnek a francia-belga határon. Vanmechelen ekkor megérezte, hogy van még potenciál ebben a projektben, így létrehozott egy alapítványt, aminek különböző szakértők lettek a tagjai: biológusok, genetikusok, stb. A projektben minden csirkegenerációból 100-at tartanak meg, ebből a temérdek állatból 3000 Vanmechelen meeuweni tanyáján él, a többi pedig a világ különböző pontjain lévő telepeken. Ugyanis a Cosmopolitan Chicken Projeckt már 20 nemzet csirkéit használja. Többek között amerikai, kínai, szenegáli és szlovén csirkéket.
Csak kezdj el arról beszélni az embereknek, hogy szerinted a csirkék műalkotások. Meglátod, mennyi barátod marad!
Mondja nevetve a Modern Farmernek adott interjújában. Ugyanakkor Vanmechelen tárlatait nem egy madárpiszokkal borított tyúkólként kell elképzelni: leginkább festményeit, grafikáit, videóinstallációit és szobrait állítja ki – amik között azonban jól megfér néhány csirke is.
