Szabó Barna szerint Magyarország az Ígéret Földje

az-igeret-foldje

Szabó Barna:

ÍGÉRET FÖLDJE

ez a város mostanában. Írásban és szóban, hangosan és négyszemközt, párnázott ajtók mögött és festett-lócás irodaszobákban, hivatalosan és felelőtlenül Ígérnek, ígérnek és csak ígérnek folyton. Panaszod van? Megígérik a segítést. Kérsz valamit? Megígérik a teljesítést. Közügyben jársz? Mesterien cizellált szavak ígérik a gyors és hatékony intézkedést. Hiányolsz egyet s mást, aminek meg kellene lennie? Még be sem fejezted sirámos mondókádat, már rámutatnak a költségvetés illető pontjára és gúnyosan jegyzik meg: „Uraságod talán idegen és nem tudja, hogy most más világ járja?” Csökevények jutnak eszedbe, amelyek – véletlenül, vagy mulasztásból – itt ragadtak régről, esetleg a „bűnös közelmúltból”? Látnád csak a kidüllesztett melleket, a vigyorgó képeket, amikor kecses kézlegyintéssel intéznek el eleveneket és holtakat, akik tegnap „elődök” voltak. Éltek, dolgoztak, alkottak és produkáltak is. Kinek kell ma ilyen prehistorikus feltűnni vágyás? Kinek jut eszébe, hogy mást is dolgozzék, alkosson és produkáljon, mint – aktát?! Akta: az készül „bis gromoboj”. Tízszer annyi, mint bármikor és bárhol.

Amit öt perc alatt elintéztek ezelőtt, most egy hét múlva kapsz róla egy írást. Valamit ígérnek benne, amit nem vesz komolyan aki adta és nem fogad szívesen aki kapja.

Ígéret, ígéret és csak ígéret. Járda, építkezés, segély, szabályozás, világítás, gát, utcaseprés, kereskedelmi iskola, rendőrségi palota, kaszárnya, Abonyi-úti felüljáró, színpártoló egyesület: akármelyikről van szó, a kérelmek és érvek bármilyen vas logikája nyomán is csak valami nyivákoló életképtelen ígéret születik. Legfeljebb a nemes konzervatizmus jegyében, esetleg hivalkodó paragrafusok pávatollaival ékítve. Ígérnek ezt és ígérnek azt és soha még csak eszükbe sem jut némelyeknek, hogy elvétve – netán – teljesíteni is kellene már valamit. Nem jut eszünkbe, hogy az élet nem állott meg 1935 őszén, amióta meghunyászkodó „untauglich” – okból kevély Háry Jánosokká avatta őket a tréfás véletlen. A város nem ünnepelheti haszontalan tétlenséggel a sorsfordulást, amely történetesen őket ütötte Bayard lovagokká. Azóta… tetszhalott a tett és kevélyen napóleonkodik az üres ígéret.

***

Szabó Barna (1892-1944) szolnoki újságíró 1944-ben Auschwitzban hunyt el. A fenti írás szerepel az 1938-ban megjelent magánkiadású kötetben.
szabó barna elevenek és holtak szolnok



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!